R.E.M

TIZENÖT

Hazel Holt

Karomat a levegőbe emeltem, majd a másik kezemmel feldobtam a labdát. Erősen meglendítettem az ütőt és szerváltam. Egy, kettő, három és végül nyolc mecset játszottunk. Hajam szoros lófarokba fogtam, viszont a játék végére már szinte teljesen szétesett, tincseim a szemembe hullottak. Éreztem, hogy az edzőruhám verejtékem miatt bőrömre tapad. Hangosan ziláltam és lihegtem. Kimerültem, szinte már félálomban voltam, ami miatt nem tudtam koncentrálni.

-Mára ennyi elég lesz, szép volt – szólalt meg mögöttem az edző.

-Nem lehet tudni mikor lesz a bajnokság? Szeretnék időben jelentkezni.

-Tavasszal – válaszolt- Már a szüleid kitöltötték a jelentkezési lapot.

-Rendben köszönöm, további szép estét.

Persze, hogy nélkülem döntötték el ezt is. Nem is értem, miért lepődőm meg. Egy hete utaztak el, fel sem hívtak, ezért gyerekesen én sem kerestem fel őket. Sose kérdezték meg, én mit is szeretnék. Szívesen részt veszek a versenyeken, nem arról van szó, hanem arról, hogy nem is próbálnak meg beszélni velem. Szinte sose hallgatnak meg.

A pályáról kiérve az öltözőbe siettem, ma Melissánál alszom. Már rég szerveztünk közös programokat, tehát ennek most örültem. Mostanában ha belegondolok gyakran voltunk elfoglaltak mindketten, ő a téli bált szervezte, (ami jövőhéten lesz és már szinte majdnem készen áll) vagy Chassel volt, én pedig vagy tanultam, vagy edzettem, vagy Ace-szel voltam.

Asher két napja utazott el egy fotózásra Prágába, amit nehezen fogadtam, mivel nem szólt róla nekem és utólagosan tudtam meg, viszont a távolság ellenére is álmainkban találkoztunk. Szinte minden gondolatom körülötte forgott, ami nem tetszett. Úgy éreztem túlságosan sok teret adtam az érzéseimnek. Féltem, ha ez így folytatódik, és ha egyszer köztünk mindennek vége lesz, magamba zuhanok. Meg kell tartanom a két lépés távolságot.

Ace és én ritkábban találkoztunk, az eset után utólagosan átgondolva, mi történt, tartottam tőle. Szeretett, de én féltem tőle. Ahányszor a közelében voltam megválogattam a szavaim, a telefonomat kikapcsoltam és gyakran szorongtam. Sokszor feltettem a kérdést magamba, miért nem vettek véget a kapcsolatunknak, de az igazság az volt, hogy magam sem tudtam. A tökéletes időzítést kerestem, nem akartam, hogy fájjon neki. De végül elhatároztam, a téli bál után szakítok vele.

***

Melissához érve jobb kedvre derültem, ahányszor ellátogattam hozzá, vidámabb lettem. Sokkal családiasabb és békésebb az ő házuk és a környék is.

Vigyorogva ajtót nyitott, majd megfogta a csuklómat és beljebb húzott. Nem tudta, mi történt a kezemmel, nem árultam el neki, amit nyomasztott, mivel hazudtam. Mel már alaposan felkészült az estére, szerette megtervezni a dolgokat. Mivel a szülei nem voltak ma itthon, ezért az első dolga az volt, hogy felnyisson egy üveg bort. Nem elleneztem, hosszú hetek voltak mögöttünk, és ránk fért a szórakozás. Először magának, majd nekem is öntött egy pohárral, miközben helyett foglaltam a bárszéken.

-Mesélj, mizu van veled?

-Semmi különös, fáradt vagyok, mostanában elég gyakran. Ma beneveztem, vagyis a szüleim beneveztek a teniszbajnokságra. Ace-szel még mindig találkozok, viszont vele is már ritkábban, és sokat tanulok. Unalmas, nem?

-Valahogy te képes vagy elvenni mindig az életkedvem, amikor az életedről mesélsz. Ez lehetne a te varázserőd.

-Kösz, sokat segítesz.

-Csak a tényeket közöltem, viszont tudod, hogy imádlak ennek ellenére is.

-Tudom – mondtam, majd ittam egy újabb kortyot – Veled történt valami?

-Istenem, majd el felejtettem! – ugrándozott izgatottan – Lefeküdtem Chassel.

- TESSÉK???

- Nem kell kiabálni, még a végén meghallanak a szomszédok.

-Hogyan történt és mégis mikor?

-Múlthét szombaton nála aludtam és jól éreztük magunkat, úgy éreztem készen állok, majd megtörtént. Nagyon féltem, de szerintem ő idegesebb volt mint én. Folyton azt kérdezgette biztos-e vagyok benne. Óvatos volt és nagyon gyöngéd. Félórán keresztül kényeztetett, hogy ne legyen kellemetlen érzés.

-Köszönöm szépen, örülök neked, de nem vagyok biztos abban, hogy kíváncsi vagyok a többire.

-Te tudod, de különleges volt, egyszer te is ezt fogod érezni, és akkor én akarok lenni az első, akinek elmondod.

-Megígérem, te leszel az első, de addig még várhatunk.

Beszélgetés közben egy üzenetem érkezett Acetől, amire gyorsan válaszoltam, hogy ma nem érek rá, mivel csajos napot tartunk.

-Ezt nézd – tolta elém a telefonját.

Mikor megláttam a képet elfehéredtem, enyhe pánik futott át a testemen és a gyomrom görcsbe rándult. Ez nem lehet igaz. A képen Asher és egy lány szerepelt eléggé intim helyzetben. A keze a lány derekán pihent, miközben a füléhez hajolt. Gyönyörű volt, a boldogság csak úgy káprázott az arcáról. Elegáns ruhát viseltek. Egymáshoz illetek. Úgy éreztem, hogy az élet és a felismerés pofon csapott. Megérdemlem. Ez az én karmám.

Melissa észrevette, hogy valami nem stimmel velem. Én pedig nem tudtam előtte tartani magam, hirtelen nehézzé vált a mellkasom és akkor elvesztettem. Sírtam, zokogtam. Mel magához ölelt, nem kérdezett semmit. Beszélni sem tudtam, míg nem nyugodtam meg. Ettől féltem, szinte éreztem.

Pár óra kellet, hogy összeszedjem magam és jó pár pohár bor, mire képes voltam mindent bevallani, elejétől a végig. Közben láttam, hogy az Ashertől való üzenetek és hívások elhalmoztak, de túlságosan is fájt az egész ahhoz, hogy beszélni tudjak vele.

ALYSSIAROSSE