R.E.M

TIZENHÁROM

Hazel Holt

Másnap reggel Asher nem volt mellettem mikor felkeltem. Csak a takaró hűlt helyét tapogattam. Viszont észre vettem az asztalomon egy cetlit, amit valószínűleg ő írt.

„El kellett mennem, később találkozunk"

Szorosan magamhoz öleltem a papírt örömömben, majd vettem egy mély levegőt, hogy visszatérjek a valóságba és átgondoljam a tegnap estét. Hogyan érezhetek egy helytelen dolgot helyesnek? Megcsaltam Acet. El kell mondanom neki. De vajon képes leszek rá? Viszont Asher azt mondta megoldja, lehet várnom kéne vele, amíg megnem beszéljük a dolgokat. Igen ez így jó lesz.

Hétvége van vasárnap úgy volt, hogy Ace ma átjön és filmezünk, ha jól emlékszem azt mondta háromkor jön, addig is rendet kell raknom és összekell szednem magam. Nem akarom, hogy gyanút fogjon. Lehet később rendelek pizzát is, mivel nincs itthon semmi étel. Először a szobám kitakarítása a legfontosabb, kész csatatér tegnap nem is gondolkodtam rajta, mikor Asher itt volt. A ruhákat a szennyesbe raktam a polcomról és az asztalomról letörültem a port és kiporszívóztam, később ugyanezt megtettem a ház többi részében is.

Ace pontosan érkezett, mint mindig. Sötét kócos haja rakoncátlanul a szemébe omlott, viszont irtó helyesen nézett ki, közben mikor rám nézett egy féloldalas mosoly jelent meg a szája sarkában. Egy barna kabátot vett fel alatta szürke pulcsival, miközben fehér melegítőt és egy szintén barna bőr bakancsot viselt.

Belépett az ajtón és egy csókkal köszöntött. Ő egy rendes srác Hazel és te nem érdemled meg őt. Ha nem lennének érzelmeim iránta könnyebb lenne, viszont ahányszor magához húz és szorosan átölel (már szinte védekezően), vagy egy együtt töltött idő után rám nézz azzal az áthatóan mágikus tekintetével, azon kapom magam, hogy nem vagyok képes elereszteni. Hiába vannak kettős érzelmeim. Egy részem az övé, viszont a szívem másik fele Asher felé húzz. Megvagyok győződve, hogy ha ezt elmondanám valakinek nem értené meg. Igen megcsaltam őt, igen bánom, igen kétszínű vagyok, de mégsem tudom egyiküket sem elengedni. Lehet az idő. Igen az idő, majd megoldja.

-Hogy van az én gyönyörű barátnőm? – kérdezi, majd egy csókot lehel a homlokomra.

-Köszönöm jól. Már hiányoztál!

-Te is nekem, mostanában a munkámra sem tudok olyan alaposan oda figyelni, mint azelőtt. Teljesen elvetted az eszem Hazel Holt.

Megsimítom az arcát miközben automatikusan bele simul a tenyerembe. Lassan elveszi onnan a kezem, és egy csókot lehel a kézfejemre, majd összekulcsolja a kezünket én, pedig behúzom a házba magammal.

***

-Mit nézzünk? – kérdezem.

-Válasz te legutóbb én választottam.

-Akkor legyen mondjuk A Nagy Gatsby – mondtam vidáman.

-Hiszen azt már mindketten láttuk.

-Igazad van, viszont szerintem megunhatatlan.

-Miért is szereted azt annyira?

-Én Gatsbyt szeretem a karaktere számomra a legérdekesebb a filmben, mint a kapcsolata Daisyvel. Mindent megtett, hogy viszont lássa őt és elszánta magáz, hogy végül megszerzi a lányt, még ha évekbe is teltek. Arra ugyan nem számított, hogy egy ideállt tátott Daisyben. Őt csak a jó lét és a vagyon éltette semmi más. Nem vállalta a kockázatott és semmikép sem hagyta volna hátra az életét még ha Gatsby életben is maradt volna.

-Tetszik, hogy a dolgok mögé nézel és mit ne mondjak igazad van. Ha nem mondtam most mondom, nagyon eszes vagy, ami irtó vonzó. Csodálom, hogy eddig egy fiú sem vette a bátorságot, hogy megismerjen. Szerencsés vagyok, hogy megismertelek.

-Ace, amilyen vonzó vagy én vagyok kettőnk közül a szerencsésebb, hogy az irányomba néztél.

- Alábecsülöd magad, de én mindig emlékeztetni foglak milyen sokat is érsz.

Beszélgetésünket a csengő szakította félbe. A pizza lehet az, mondtam Acenek, majd feléltam az öléből, hogy ajtót nyissak. Meglepetésemre, nem az volt. Ugyanis Asher állt az ajtóban.

-Mit keresel itt?

-Mondtam, hogy később találkozunk.

-De azt nem mondtad, hogy ma.

-Nem mondtad, hogy vannak terveid mára.

Hirtelen Ace lépett a mögém, majd hátulról átölelt. Ezt akartam elkerülni. A kér fiú méregetve figyelte egymást, miközben próbáltam a lehető leghihetőbb hazugságot kitalálni miért van itt Asher.

-Te itt? – kérdezte Ace.

-Valami gond van? – válaszolt hűvösen a fiú.

-Asherel van egy közös matek beadandónk, nem beszéltük meg mikor dolgozunk rajta, tehát nem tudta, hogy ma nem alkalmas. Holnap suli után viszont rá érek, ha neked is megfelel.

-Rendben, akkor holnap suli után – még egy darabig figyeltük egymást, majd hátat fordítva nekem elsétált.

***

Mikor a nappaliba értem Ace ingerülten viselkedett. Sejt valamit, vagy már lehet rá is jött. Tudja.

-Légy velem őszinte – halkan kérdezte, viszont volt valami a hangjában ami megrémisztett – Miért volt itt valójában.

-Már mondtam, közös matek óráink vannak.

-Azt hitted nem ismerem fel? Ezzel a sráccal van tele az internet és meggyőződésem van arról, hogy más szándékai voltak. Láttam ahogyan rád nézet.

-Nem nézet rám sehogy. Sőt még barátok sem vagyunk. Az iskola kezdetétől pár szót váltottam eddig vele.

- A bárban is az asztalotoknál ült.

-Annál az asztalnál heten ültünk összesen – mondtam kissé erényesebben- Tudod mit inkább menj haza.

Már fordultam volna fel, hogy a szobámba siessek, de a csuklómnál fogva erősen visszarántott.

-Ace ez fáj engedj el.

Mire feleszmélt volna rájött mit tett. A csuklómon egy nagy piros folt díszelgett véraláfutásokkal. Hátrálni kezdtem és a konyhába siettem, hogy víz alá tegyem. Halottam, hogy utánam jön, viszont két lépéssel mögöttem megállt.

-Sajnálom. Én annyira sajnálom. Kérlek nem akartam. Dühös lettem és nem tudtam mit teszek. Sose akarnám, hogy bajod essen. Hadd segítsek.

Közelebb jött hozzám és én engedtem. Gyengéden bekente a kezemet egy krémmel, majd befáslizta a sérült helyet. Magához vont és cirógatni kezdte a hajam, halottam, hogy szipog tehát rá emeltem a tekintettem.

-Nincsen semmi baj – mondtam miközben éreztem, hogy ketté hasad a szívem. Annyira fájt, hogy így kell látnom. Véletlen volt. Ő nem bántana. Hiszen eddig jól megvoltunk.

-Sajnálom, sajnálom, sajnálom.

Magamhoz vontam és megcsókoltam.

-Tudom

ALYSSIAROSSE