R.E.M

HATODIK

Hazel Holt

második álom

- Milyen volt az út álomlány?

Mikor magamhoz tértem álmomból megdörzsöltem a szemeim, hogy jobban szemléletre vegyem a fiút, akinek az ölében fekszem. Újra a faházban találtam magam a már ismerős kanapén.

- Tessék? – kérdeztem és megfordultam egy kényelmesebb pozíciót keresve, hogy tovább pihenhessek.

- Nem kéne ennyit forgolódni egy fiú ölében, mert ismeretlen területekre tévedsz – nem méltattam válaszra sem csak hümmögtem egyet.

Az egyik kezét a hajamba vezette és a rakoncátlan tincseimmel kezdett játszani. Miközben a másik kezével cirógatni kezdte a karom. Biztonságban éreztem magam karjai között, leírhatatlan volt ez a pillanat. Békésen és nyugodtan terültem el rajta.

- Tetszik ez az érzés – motyogtam félálmomban.

- Lenne kedved beszélgetni? – leheletét éreztem a nyakamon, amitől a testem bizseregni kezdett.

- Miről szeretnél beszélgetni Asher?

- Megbántottalak az este?

- Nem volt egy kellemes érzés azt bevallom, de ezen kívül nem történt semmi. Úgysem illenénk össze nem igaz? – pillantottam rá.

Az idő megszűnt abban a pillanatban, én pedig lefagytam. Újra és újra elvesztem azokban a gyönyörű szemekben. Közelebb hajolt, majd a fülembe suttogta.

- Tudod itt minden lehetséges.

Olyan gyorsan történt minden, hogy nem tudtam felfogni mi történt. A levegő szikrázott kettőnk között és akkor ott az ajkaink egymáshoz értek. Szememet lehunyva karjaim átfontam a nyakánál és szenvedélyesen magamhoz húztam egy utolsó csókra. Mámorban váltunk szét, egyikünk sem tudta igazán mit kéne tenni.

És akkor ott fogtam fel, hogy mit tettem én Hazel Holt. Megcsókoltam Asher kibaszott Hudsont. Arcára pillantottam, de nem tudtam semmit sem leolvasni róla. Nekem viszont fogadni merek, hogy minden érzés az arcomra volt írva. Bocsánatot kértem, majd feláltam, hogy kimenjek levegőzni egyet.

***

Kint a teraszon az egyik hintaágyban húztam meg magam. Az egész erdő csendbe borult és csak a zakatoló szívemet lehetett hallani. Talán öt napja ismerem és máris elvette az eszemet. Ő kezdeményezett először, szóval talán még meglehet menteni a nem létező hírnevem. Belese merek gondolni mit gondolhat most rólam.

- Leülhettek?

- Igen.

- Nézd, sajnálom az előbbit a pillanat hevében történt – nem tudtam rá nézni, szégyelltem a történteket- Elfelejthetnénk?

- Sose csináltam még ilyet, biztosan azt hiszed, hogy-

- Hogy?

- H- Hát, hogy egy olyan lány vagyok, aki lefekszik veled.

Kínos csend telepedett közénk. Ránéztem a szemem sárkából és láttam, hogy maga elé meredve gondolkozik. Mi is lenne erre a megfelelő válasz? Miközben már rég elástam magam ő erre hangosan felnevet mellettem.

- Mi olyan vicces? – mondtam zavarodottan.

- Egy percig sem gondoltam arra, hogy egy ribanc vagy.

Most már mindketten nevettünk, leginkább azon, hogy mennyire elszúrtuk ez azt egészet. Másrészt így próbáltuk feloldani a köztünk lévő feszültséget.

ALYSSIAROSSE