R.E.M

TIZENKETTŐ

Hazel Holt

Sötét volt odakint, nehezen vettem észre az ajtó mellett várakozó Ashert. Lassan ellökte magát a faltól, majd keresztbe font karral velem szembe állt. Rendezett haja, most rakoncátlanul a szemébe hullott, arca pedig kissé nyúzottnak tűnt a gyér fényben, mint aki napok óta nem aludt. Idősebbnek tűnt, mivel arcélét, most négy napos borosta fedte. Fekete bélelt bőrdzsekit viselt, ami piszkosul jól állt rajta. Nem hiába volt egy modell alkat.

Ellentétben velem, akinek kék pizsama pólóján a Batman logója díszelgett. Szerencse, hogy a hajamat kifésültem mielőtt kijöttem volna.

-Szia – törte meg a kettőnk közötti kínos csendet.

- Szia.

- Bemehetnénk? – kérdezte óvatosan.

- Menjünk.

Hát ez kínos lesz! Belépve a házba a nappaliba vezettem, ahol megkérdeztem kér-e esetleg valamit, de ő csak egy fejrázással jelezte, hogy nem.

-Nos, elárulod miért jöttél? – közben a kanapé legtávolabbi részébe helyezkedtem.

- Miattad jöttem és, hogy elmondjam még egyszer, hogy sajnálom.

-Miattam? – kérdeztem miközben homlokomat ráncoltam

-Sok mindent tettem már és időnként fájdalmat okozok másoknak – mondta halkan – De sose tudnék fájdalmat okozni neked.

Nem akartam hinni neki, mert nem volt értelme, viszont valamilyen szinten elképesztően őszintének hangzott.

-Nem kedvelsz ugye, Hazel?

-Nem voltál éppen kedves hozzám az utóbbi hónapokban és nem hazudok fájt amiket nekem mondtál.

-Valóban nem – értett egyet.

-Nézd, részletesen kivesézhetném azokat a jeleket, amiket küldesz felém, de egyáltalán nincs kedvem ennyi energiát áldozni rá. Úgy tűnik, te sem kedvelsz engem Asher.

-Kedvellek, Hazel – megdöbbentő gyorsasággal szelte át a közötünk lévő távolságot – Nagyon is.

-Nem ismersz eléggé ahhoz, hogy kedvelj, és ha mégis, akkor szörnyen mutatod ki.

-Elámulnál és meglepődnél azon, hogy mit tudok – a hangjától furcsán kellemes érzés borzongatta a gerincemet. És nagyon közel volt hozzám.

-Már van barátom – préseltem ki magamból a szavakat.

- Nekem meg barátnőm, ami mégsem változtat a tényen, hogy ne vonzódjak hozzád vagy tartsam magam távol tőled. És ne kérd ezt tőlem, mert nem tudom. Miattad nem alszom esténként, mert tudom nemhogy az álmaidban nem akarsz látni, de még a való életben sem.

Fájt az érzés, amit iránta érezek a bűntudatom miatt, pedig egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomba. Nem tehetem ezt meg Aceel. Erősnek kell maradnom, nem akarok a játéka részévé válni.

-Lehet téged nem érdekkelnek mások érzései, de engem nagyon is igen.

-Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne azzal a lánnyal legyek, aki tudatán kívül elvett tőlem valamit, amit nem vagyok képes vissza szerezni.

A maradék távolságot is megszüntetve megcsókolt, de ez most más volt. Nyelve szinte simogatta az enyémet, miközben egyszere mélyebre jutott. Felemelt a kanapéról, majd a konyha pultra ültetett. Csípőmet átölelve közelebb húzott magához. Karom a nyaka köré fontam és bele túrtam kócos hajába. Végül levegőhiány miatt elváltunk egymástól. A ház csendjét a egyenetlen levegő vételünk törte meg. Rám nézet, majd homlokát az enyémnek támasztotta.

-Rita és Ace jobbat érdemel nálunk – törtem meg a csendet.

- Tegyünk, úgy mintha megtehetnénk – lehelte az ajkamra a szavakat – Azt akarom érezni, hogy megtehetem.

-Hogyan tovább?

-Én veled leszek, ha elalszol.

-És mi lesz itt?

-Megoldom, addig is együtt leszünk ott. A biztos helyen.

Szorosan átöleltem, majd beszívtam az illatát.

-Mennem kell. Későre jár.

-Maradj – haboztam, majd hozzá tettem – Ha szeretnél

- Pár órája látni se kívántál, most pedig marasztalsz – nevetett fel, majd egy puszit adott a fejem búbjára – Maradok

ALYSSIAROSSE