nyári gyerekek

5. fejezet

Az esténk viszonylag jól telt, Alexia és Niki elindítottak egy Punnany Massif albumot és egész este azt hallgattuk. Sok mindent meg tudtunk egymásról. Leginkább alap dolgokat, de beszélgettünk másról is, nem csak a volt barátokról és a szülinapjainkról.  A lányok már letusoltak és én is készen voltam az alvásra, de eszünk ágában sem volt aludni. Inkább egymást kérdezgettünk.
- Szóval, kezdem én. - mondta Niki és végig nézett rajtunk. - Ki mikor született?
- Április 18. - mondtam én elsőnek.
- Július 23. - mondta Alexia vigyorogva.
- Január elseje. - mondta büszkén Pamela.
- Pontosan mikor? - kérdeztem összehúzva a szemöldököm.
- Január 1, hajnal négy óra ötvenegy perckor. - válaszolta Pamela mosolyogva.
- Én Augusztus 14-én. De azt nem tudom hogy hány órakor. - szólalt meg Niki is.
- Kövi kérdés az enyém. - kiáltott fel Pamela izgalmában.
- Jólvan na, de ne kiabálj, még bejön valami tanár, vagy valaki. - csitította nevetve Alexia.
- Oké, oké. - suttogta Pamela, és közeleebb jött hogy hallhassuk mit mond.
- Nem kell suttognod Pamela, csak ne kiabálj. - mondtam neki halkan nevetve. Ez a lány kész mozi.
- Rendben, szóval. Kinek hány barátja volt eddig? - kérdezte idétlenül vihogva.
- Nekem csak egy barátom volt eddig, az se végződött jól. És igazából most nem is igazán vágyom egy újra. - húzta el a száját Alexia.
- Nekem is egy barátom volt eddig, akivel csak 2 hónapig jártunk amikor 12 voltam. Nem nagy valami, szinte még kisgyerek voltam. Nem mintha most sokkal idősebb lennék. - vontam vállat és Pamelára néztem és vártam az Ő válaszát.
- Nekem két barátom, az egyik három hónapos volt a másik kemény három hetes. - nevetgélt Pamela elvörösödve. Rajta meglepődtem, azt hittem még nem volt barátja. De egyértelműen rosszul gondoltam.
- Nekem is egy barátom volt, de csak egy hónap volt az egész. - mondta Niki hanyagul.
- Szerintetek mit értett Hédi azon amit mondott? - kérdezte Niki elgondolkozva.
- Szerintem kavarnak Áronnal. Vagy régen jártak. Ilyesmi. - mondta egyszerűen Alexia.
- Elképzelhető, de azért mégis, mi van ha ennek valami titkosabb oka van? Gyakorlatilag azt mondta Áron a papucsa. "Mostanában".  - kérdeztem összezavarodva. Ez aztán az igazi rejtély!
- Szerintem ki kellene derítenünk! Nem gondoljátok? - kérdezte Pamela ördögien vigyorogva.  
- Egyértelműen! De nem ma este.. Ma este az én kis puha ágyikómban fogok szundikálni. - mondta Niki és szépen lassan lehajtotta a fejét a párnájára. Alexia egyetértően bedőlt az ágyába, és már aludt is.
Én és Pamela is felkeltünk a padlóról és befeküdtünk az ágyunkba.
Éjjel álmomban Áron hold fényben csillogó kék csodálatos szemeiről álmodoztam, és tudtam ebből még nagy dráma lesz.

*** Kicsit rövid és unalmas, de remélhetőleg a kövi rész érdekesebb lesz!

Ja, és én csak angol gólyatábor-ban voltam, so sorry ha valamit nem jól írok, vagy plusz programot rakok be, stb.. ***