nyári gyerekek

6. fejezet

Reggel 6.00-kor lettünk ébresztve, a felsősök első szívatásaként. Legalább 4 lány rontott be hozzánk, kiabálva, és dobolva, igen dobolva (!). Pamela sikítva ugrott ki az ágyából, én pedig már akkor felugrottam amikor kicsattantat az ajtó. Kitöröltem az álmot a szememből, és nevetve néztem ahogy a négy lány Alexia és Niki fülénél dobolnak, és kiabálják hogy "Katonák, felkelni!".
Ránéztem Pamelára aki mutatta hogy keljek fel gyorsan és mutogatott az ajtó felé, de nem értettem mit szeretne evvel elérni. Csukjam be? Pamela felpattant és gyorsan oda szaladt hozzám, megfogta a kezem és rohant ki a szobából nevetve.
Nekem már tegnap óta a Hétköznapi Hősök dallama zúg a fejem, és ha lassítva néznénk a jelenetet, teljesen illene hozzá. Két nevető lány, kézen fogva szaladgál a folyosón, micimackós pizsiben. Teljesen beleilletünk a képbe.
A reggeli maratonunk akkor ért véget, amikor mindketten belevágódtunk, szó szerint, egy fiú bandába. Ahogy felnéztünk a zene is megállt a fejemben, mint egy villámlás.
Hát persze hogy az osztályunk szépfiúi.
Milán, Áron, és Ádám. of course.
- Titeket is megszívattak a tizedikesek? - kérdezte vigyorogva Milán, és röhögve megveregette a vállunkat aztán el is mentek. Hát ez érdekes volt. Főleg hogy elaludt hajjal, semennyi smink nélkül álltunk előttünk, de mire reagálni tudtunk már el is húztak.
- Ők, na ők, azok akiktől mindenki elájul. - mondta Pamela a nyálának utat engedve. - Hé, nézd már! Még az a lány is őket nézi.
- Mi? Én nem nézek senkit! - kiabálta hisztisen az ajtóból az egyik 9/a-s lány. Én és Pamela összenéztünk aztán vissza a lányra aki egy utolsót vissza nézett a fiúkra aztán, sietősen berohant az osztott szobába. Ennyi, rögtön kirobbant a nevetés belőlünk, de nem tartott sokáig, mert a dobos tizedikes lányok észrevettek minket és szaladni kezdtek felénk. Gyorsan megfogtam Pamela karját és elkezdtem lefelé húzni a lépcsőn, le az aulába.
Sikertelenül értünk le, és még a lányok is elkaptak, akiről később, ki derült a nevük is, a hosszú szőke hajú lánynak, Bianka a neve, szemüveges barátnőjének, aki első ránézésre eléggé össze nem illő ruhákat, és szivárvány színű hajpántot viselt, Hanna a neve. A másik két lánynak, hosszú szép barna hajuk van, és melegítő nadrágot viseltek, és hihetetlenül hasonlítottak. Kiderült ikertestvérek,és a ők, Panna és Petra.
Ők voltak a mi "vezéreink" , kaptunk tőlük sulis pólókat is, amin a sulinak a logója volt rá nyomtatva. Mellesleg ők is ilyet hordtak. És ahogy észrevettük mások is. Csak osztályonként más színűeket hordtak. (szerk. igazából nem tudom hány osztály van, mivel hol 3/4, hol pedig 8.so, de szerintem itt a.b.c lesz.) A mienk például sárga, az a-soké világos kék, a c-seké pedig piros akart volna lenni, de valamiért, rózsaszín lett, (száz hogy szívatás áldozata) és mindenkiből kitört a nevetés, ahogy szégyenkezve bejöttek a csarnokba, ami enyhén tornaterem beütésű. Mivel mind a három osztály szépen felsorakozott, mindenki körbe-körbe forgott, ide oda nézve hogy most akkor mi is történik.
Mondjuk ez hamar ki is derült, mivel katonai cuccban, megjelent egy tizenegyedikes fiú, mellette pedig egy lány, ugyanolyan ruhában.
- Sorakozó osztályok! Itt nem lesz semmi féle játék, az ember gyermeke csöndben marad, szóval egy pisszenést sem! - pillanatra megállt a szőke felzselézett hajú fiú és ránézett "társára", aki aztán folytatta a beszédet.
- Szóval. - indult meg a lány az osztályok között, erősen figyelve hogy megszólalunk-e. De nem, mindenki síri csöndben várta a halált. - Ha azt mondom zöld, indultok, ha azt hogy piros akkor megálltok. Mindenki érti? Rendben, akkor indulás kifele futni! - kiáltotta el magát.
Te jó isten, hova küldtek anyáék? Mindenki körbe forgolódott, arra várva valaki benyögje hogy ez egy vicc, de sajnos nem ma. Még a vezetők se nevettek.
- Zöld! Zöld! Zöld! - kiáltott a lány aki az előbb is beszélt, kiáltott, kiabált, ordítozott, áhh éppen tök mindegy.
Mind három osztály hihetetlen sebességek rohant kifele a csarnokból,és körbe-körbe szaladgáltunk az udvarban bő tizenöt percig. Aztán valaki elkiáltotta magát.
- Piros! - a fiú volt. Mindenki megdermedt, tiszta para volt az egész. Aztán egyszer csak valaki elröhögte magát. Na ki lehetett? Nem, nem Pamela. Kitti, mint kiderült, a lány a fiú mellől, majd kipukkadt a röhögéstől. Aztán a fiú is, Ricsi. Mindenki a vezetőkre pillantott, akik ugyancsak nevettek. ÉS Pamela is. Bár ő nem tudom miért?
Aztán valaki kirohant az épületből és megállt előttünk. Egy tanár. Az osztályok megszeppenve bámultak mindenfelé, fáradtak is voltunk, de semmi jelét nem mutattuk.
- Az első hivatalos szívatás,he? - mondta vigyorogva a tanár. A vezetők, beleértve, Ricsit és Kittit is még jobban röhögtek. Ahogy ezt meghallottuk mindannyian bosszúsan dőltünk le a fűre, de volt aki nevetett a többiekkel, mint például Pamela.
- Ez tök jó vicc volt! - mondta mosolyogva és még meg is tapsolta őket (!). De nem sokáig tapsolt mert valaki megdobta egy plüss-el? És ő ettől ki is dőlt. Mi pedig ezen nevettünk. Hihetetlen.

***

Ebéd időben visszatértünk,mi négyen, a tegnap esti beszélgetésünkhez, Áron és Hédi titkához.
Kint voltunk az udvarban, ilyen piknik asztalhoz hasonló kis asztalhoz ültünk mert nagyon jó idő volt, és közben azt is észrevettük hogy van egy kisebb erdőféleség a tábor másik oldalán, de még itt is lehetett belőle egy picit látni. Tűzött a nap, és hálát adtunk a tábornak hogy fedett volt ez a kis padocska. Mert különben már felsültünk volna. Időközben megismertünk még két tagot, akik részt vettek a gólyatáborban, és mint kiderült az osztálytársaink is. Leó és Krisztián, két cuki fiú akik ugyanúgy beletartoznak a mi szépfiúink "csapatába". Krisztián mesélte hogy ő egy "brutálisan nagy macskaimádó" és van legalább öt macskája, vagy több. Leó pedig tiszta klónja Leonardo Dicaprio-nak. De most komolya, még a neve is Leó. De ők nem maradtak sokáig velünk az asztalnál mert átcuccoltak Ádámékhoz. Mi pedig végre rátérhettünk a nap sztorijára. A főszereplő Hédi-ról senkinek semmi lila gőze sincs hogy hol van.
- Szóóóval. - kezdte Niki teljesen fel töltve energiával. - Hogyan derítsük ki hogy mit titkolnak Áronék?
- Mi lenne ha az esti kincskeresőnél nem csak kincset keresnék, hanem mondjuk titkokat is? - kérdezte Alexia, a fiúk asztalára nézve.
- Szerintem ez menni fog. - vágta rá Pamela. - Jobb mintha csak oda mennénk és megkérdeznénk, mert hát az azért kínos lenne, és nem is biztos hogy elmondanák.
- Hédinél pedig száz hogy "fizetnünk kellene". - szóltam közbe fintorogva. Ezt látva a többiekből is kirobbant a nevetés és csak nevettünk, megállíthatatlanul. De aztán Niki abbahagyta, és nekünk is próbált jelezni, de hiába.

- Mi olyan érdekes hogy így röhögtök rajta? - kérdezte valaki a hátunk mögül, és véglegesen abbamaradt a röhögés. Visszatérve, nem is meglepő, maga az emlegetett szamár, Hédi állt ott.

Köszönöm a 907 megtekintést és a 67 vote-ot 😚🌸