nyári gyerekek

15 fejezet

Amikor visszaértünk, már mindenki fel volt készülve az esti bulira, nevezhessük az utolsó partinak a gólyatáborban - egyben az elsõ is de mindegy - amit együtt töltünk itt a Balatonon. Holnap már csak összepakolunk és hazamegyünk. Aztán majd Szeptemberben iskolába indulunk mint kilencedikesek -az új pisisek akik azt se tudják hol van a saját osztályuk, vagy a wc- és újra együtt hülyéskedünk.
Egész furcsa érzés hogy ilyen gyorsan tudtam barátokat szerezni és a szorongásom még csak elő sem jött- kivéve amikor Hédivel eltévedtünk az erdőben- és hogy ilyen gyorsan el telt ez az idő amit mi arra használhatunk ki hogy megismerjük egymást, az osztálytársainkat.
A gondolataimat Pamela zavarta meg, avval hogy elém ugrott, magyarán a semmiből.
-Úristen annyi mindenről maradtál le és még el is kell készülnöd, és amúgy mi a fene történ veled meg Áronnal? Most akkor együtt vagytok? - kérdezte izgatottan mire én csak mosolyogva megráztam a fejem.
-Nem, nem vagyunk egy pár.
- Mi? Ezt hogy érted? Nem.. nem kápis. - mondta és egy furcsa arcot vágott, mintha azt gondolná, lehetetlen hogy Áron és én nem jöttünk össze.
- Hát.. Majd elmondom holnap! Most inkább bulizunk egy jót! - mondtam és magamra erőltettem egy nagy vigyort, aztán bementem a kis sátrunkba és felvettem valami kényelmesebb öltözetet, igazából semmi ribancos koktél ruha amiben ki van a seggem, csak egy rövidnadrág és egy ujjatlan, amin azt írja hogy 'fuck the future'. Elég kedves, nem?
Miután kész lettem, ki másztam a sátorból és elindultam a többiek felé. Láttam egy nevelőtanárt, de csak állt mellettünk unottan és Ádám azt mondta hogy a tanár megsúgta neki, nem érdekli hogy mit csinálunk vagy mit iszunk, szívunk, csak hagyjuk békén és ne haljunk meg. Jó kis tanár, kivàncsi vagyok mióta tanít. Mondjuk elég öregnek néz ki. Szerintem nem is érdekli ha kirúgják.
-Valaki megmondaná hova megyünk? - kérdeztem körbe pillantva, válaszokat keresve. Áron éppen felém nézett és így ő válaszolt.

- Valamilyen közeli lepukkant helyre. - jelentette ki és átkarolta a vállamat. Leráztam a karját magamról. Ne kezdjen itt játszani velem és az érzéseimmel, mert abból nem kap.

Megajándékoztam egy gyilkos pillantással, amit csak egy szimpla vigyorral lereagált.

- Szóval, akkor csak mi leszünk fiatalok egy ócska kocsmában öt öreg kanos papival körül véve? - állt meg mellettünk Hédi, aki mint mindig nagyon kedves szavakat használ. Már hiányzott a kis hibbant. De Pamela is, aki agyilag tökre zokni, de szerethető.

- Valami olyasmi. - válaszoltam szimplán mire furcsán kezdett el méregetni, aztán mögém nézett és egy igen kínos Áront láthatott. Hirtelen mintha kiugrottak volna a szemei, elrángatott a sétáló osztálytársaik közül. Visszanézve láttam Áron kínos pingvin járását, Pamelát és Nikit ahogy megosztott fülhallgatóval Green Dayt hallgatnak, Milán és Ádám ahogy szegény nevelőtanárnőt dobálják pici kavicsokkal, Alexiát és Leót akik nyugisan beszélgetnek a sor végén, Krisztián nem tudom hol van, azt hiszem utoljára a tanárnővel láttam(?).

Inkább elfordítottam a fejem róluk és Hédire összpontosítottam aki elég dühösen nézett ki.

- Mit csinált? - kérdezte és lehetett érezni hogy próbál nyugodt maradni de eléggé meg kell erőltetnie magát hogy ne tépje szét valakinek a fejét.

- Kicsoda? - játszottam a hülyét hátha ejtsük a sztorit, de szinte reménytelen próbálkozni.

- Ne hülyéskedj tudod kiről beszélek! - kiabált suttogva, mert azért mégse akartuk hogy mindenki ezen csámcsogjon egész este. Áron meg csak röhögne..

- Hát, megcsókolt, erre visszacsókoltam, de aztán szinte ellökött magától és azt mondta felejtsük el. - súgtam meg neki.

- "Felejtsük el" ? Ez meg mi a fasz. - vágott értetlen arcot, és összeráncolta a szemöldökét. - Ezt nem értem. Büdös volt a szád vagy mi?