nyári gyerekek

4. fejezet

Megfogtam a saját cuccaimat, velem együtt pedig Pamela is az ő dolgait, és felballagtunk a lépcsőn ami a négyszemélyes szobánkhoz vezettet. Hédi már elment a sajátjába hogy bepakolhasson és hogy elindítsa a tervét.(?)
Ahogy Pamela kinyitotta a szoba ajtaját, két másik lány került a szemünk elé. A szobában volt még négy gondosan bevetett ágy, vagyis inkább csak kettő, és mindegyik mellett volt egy éjjeliszekrény.
- Sziasztok! Gondolom ti Pamela és Nádja vagytok. Én Niki vagyok és ő pedig Alexia. - mutatott egy sötét barna hajú lányra a szőkeség.
- Igen! Heló lányok. - ugrándozott Pamela és mindkettőjüket szorosan megölelte. Én inkább a háttérből integettem és nevettem.
- Annyira jó! Mostmár, egy, kettő, három, és négy barátom is van. - számolgatta az ujjait Pamela, aztán oda rohant az egyik üres ágyhoz és ráugrott.
Alexia megmutatta mi hol van miután valamennyi cuccainkat ki pakoltuk, gondoltam azért jobb így mint hogy egész végig a bőröndben keljen majd kutakodni.

Később elmentünk az ebédlőbe vacsorázni és az igazgató is bejött hogy elkezdje a köszöntő beszédét  mivel amikor jönnie kellet volna, persze hogy el volt foglalva.

- Üdvözöllek a táborba gólyák! Szerintem ti is ugyan annyira várjátok már a gólyatábor érdekes programjait és az év elejét mint ahogyan én is. Nem akarlak titeket nagyon feltartani szóval ennyi is lett volna, barátkozzatok és egyetek! - fejezte be a mondókáját és erre mi is elkezdtünk enni.
Én pizzát kértem almalével, Alexia tonhalas szendvicset, Pamela és Niki pedig foghagymás bagettet, mivel "száz hogy nem fognak senkivel sem csókolózni ma este".
- Annyira hiányozhattam hogy meg sem várjátok hogy ide érek és máris zabáltok? Na kösz. - ült le mellénk újdonsült barátunk Hédi.
- Honnan kellene tudnunk hol vagy és mikor szeretnél enni? - kérdezte Pamela értetlenül.
- Mindegy. Szóval stírölted Áronkát?
- Én? - kérdeztem ártatlanul hátha félbehagyja a témát. De hát persze hogy nem így történt.
- Igen, te! - válaszolta szélesen vigyorogva.
- Te bámultad Áront? - kérdezte Alexia kíváncsian. 
- Dehogy! Csak össze ütköztem vele még délelőtt. - mondtam, és próbáltam lazának tűnni. 
- Ó, hát így már érthető hogy bámultad, gondolom megnézted kinek is mentél neki meg ilyesmi..
- Alexia! Te ezt komolyan beveszed? Szerintem tetszik neki Áron. - szólt közbe Hédi.
- Senkinek sem tetszik senki. - válaszolta Alexia. Aztán rám mosolygott. Huh, köszi!
- Oké, oké. - mondta röhögve Hédi. - De, akkor is bámultad, Nádja!
- Én tényleg csak megnéztem közelebbről a srácot! - mondtam felháborodva.
- Ne aggódj, hazudni is jól tudok..- vigyorgott bele a képembe.
- És miért hinné el azt amit mondasz neki? - kérdeztem magabiztosan.
- Mert minden szavamat elhiszi. Főleg mostanában. - mondta felállva a székéből, és otthagyva a kajáját, elsietett.
Én, Alexia, Pamela és Niki döbbenten néztünk az elhaladó teste után ami egyenesen a szobákhoz tartott.
- Titkok és pizzák éjszakája. - mondta Niki bambán. Még vett magának két szelet pizzát. Szóval ez tényleg a titkok és a pizzák estéje. Ha már Hédinek és Áronnak is vannak titkaik, akkor biztos vagyok hogy a többieknek is.