Haikyuu ~ Oneshots [Kérések Egy Ideig Zárolva]

Tanaka x Reader - (M)ámor

SeraRubens kérésére. Tudom rengeteget kellett várnod, amiért bocsánatot kérek, de remélem azért elnyeri a tetszésed! ^^"

„Ne feledd, mindig melletted leszek. Legjobb barátok örökkön örökké. Kisujjeskü.”

Egy újabb tanórákkal teli eseménytelen  délelőttnek érkezett el a vége az ebédszünet kezdetét jelző csengővel. A tanterem hamar kongani kezdett az ürességtől, a diákság apraja nagyja csorda módjára vonult ki a folyosóra, hogy majd barátaival fogyaszthassa el az aznapi ételt. Azonban volt egy magányos diák, aki a többiekkel ellentétben búskomor arccal foglalt helyet padjánál. Mint akit odabetonoztak, nem mozdult egy tapodtat sem. Ez azonban csak addig tartott, ameddig valaki víg hangjával meg nem törte a teremben honoló békés csendet.
- Ryu!
- Á, szia… - kapta fel a fejét az érkezőre. A lány hangjára rögtön egy keserű érzés kezdte fojtogatni torkát.
- Nem jössz ebédelni? – kérdezte, ám csak fejcsóválást kapott válasznak
- Nincs étvágyam, úgyhogy ma kihagyom.
- Ezért hagyod, hogy Nishinoya egyedül ebédeljen?
- Nincs egyedül, Ennoshita elrángatta magával, amikor látta, hogy nem fogok vele enni, akkor se, ha tovább nyaggat.
- Ugye tudod, hogy ha valami gond van, akkor azt bármikor elmondhatod… - puhatolózott tovább. Sajnálatos módon hiába, ugyanis fürkésző tekintete nem tudott kiolvasni semmit a fiú érzelemmentes arcából. A látványtól fájdalmasan dobbant a szíve. Nem esett jól így látnia a máskor életvidám barátját.
- Nincs semmi baj, csupán álmos vagyok egy kicsit… - tette hozzá egy ásítást követve.
- Rendben. Viszont ugye tisztában vagy vele, hogy mindig melletted leszek.
- Tudom.
Ekkor pedig bármennyire is szerette volna folytatni a beszélgetést, a szünet végekor berontó osztálytársai belefojtották a szót. A jelzőcsengő hangja élesen visított a két barát fülébe. Feladva a próbálkozást még gyorsan súgott valamit a fiú fülébe, majd vigyorogva helyet foglalt. Nem vette észre, hogy Tanaka arca ahelyett, hogy felvirult volna, csak még keserűbbé vált.
- Ne feledd, bármit elmondhatsz nekem, mert legjobb barátod vagyok, örökkön örökké – ismételte meg gúnyosan a lány szavait, miközben hangját elnyelte a zsibongó diákok zaja.

Hamar elteltek a délutáni órák, ami után minden tanuló ment a dolgára. Sokan a könyvtár mellett döntöttek, páran szabályosan sprinteltek ki az épületből, míg jó néhányan saját szakköri foglalkozásuk elé néztek. A röplabda csapat is lelkesen készült az edzésre, ahol mindent beleadva, a maximumot igyekeztek kihozni magukból, mint mindig. Miután végeztek a fárasztó gyakorlatokkal és egy gyors edzőmeccsel a csapattagok között nehézkesen vonszolták el magukat az öltözőig, ahol egytől egyig a földre teperték őket sajgó izmaik.
- Hála az égnek vége a hétnek! Nem tudom, mit csinálnék, ha holnap így kéne iskolába mennem…
- Azt mondom, erre inni kell! Mit szólnátok egy bulihoz mondjuk… holnap este, mert mára mind olyanok lettünk, mint a mosott szar.
- Csak mondd, hogy el akarod inni azt a maradék józan paraszti eszedet is…
- Ugyan, egy-két pohárka alkohol még nem a világ vége… Ugye Ryu?
- De… - válaszolta kurtán lesütött szemmel. Úgy tűnt, hogy el van merülve saját kis világában, gondolatai rejtekében.
- Mi történt haver, ennyire kicsinált az edzés vagy van valami más? Akkor erre is kell inni! Majd a pia helyrerak téged.
- Haha, nagyon vicces – motyogta keserűen
- Remélem jól mulattok, ehhez én biztos nem aszisztálok…
- Egy jó okot mondj rá miért! Neked sem ártana kikapcsolni egy kicsit pápaszem.
- Mondok jobbat, hármat is tudok. Eleget pusztítjátok az agysejteimet a hét közben, a hétvégémet nem adom erre. Ez egy. Kettő, a józanságom nem áldozom fel ilyen butyuta ok miatt. A harmadik pedig, a legnyomósabb indok, az pedig az, hogy nem vagyok a barátod, lehet engem békén hagyni, köszönöm szépen.
- Jaj, akkor ne gyere, ha annyira karótnyelt vagy, hogy még szórakozni se vagy képes.
- Nyilvánvaló, hogy teljesen más a szórakozásról alkotott elképzelésünk.
- Szerintem ezt most én is kihagyom, sok a tanulni valóm…
- Napközben majd tanulsz, de este muszáj ott lenned a bulin Ryu! Ha kell krumpliszsákba gyömöszölve, de akkor is elrángatlak.
- Ennyit a lehetőségeimről – dünnyögte beletörődve egy mély sóhaj után
- Kinek nem jó még a holnap este? – nézett körbe Yuu, mire a csapat pár tagja felemelte a kezét csendben – Ez természetesen költői kérdés volt. Aki nem hajlandó jönni, arra ugyanúgy érvényes a krumpliszsákban való elcibálás.
- Nishinoya, én tényleg nem tudok jönni.
- Asahi, nincs olyan, hogy nem.
- Édesanyám születésnapját ünnepeljük, ha ez pedig nem lenne elég, nem szoktam inni, nem sok hasznom vennétek.
- Jól van, akkor te se gyere – duzzogta – A többiektől viszont egy kifogást se akarok hallani! Holnap hétkor már lehet érkezni hozzám…