Haikyuu ~ Oneshots [Kérések Egy Ideig Zárolva]

Satori x Reader - "Prank"

Under_girl kérésére. Ez nem az a "tipikus" cuki oneshot lett, de azért remélem tetszik. (｡>﹏<｡) (Nagyon sok idő volt megírni)

(T/N) = te neved
(K/N) = keresztneved

Éppen mentünk a folyosón Ushijima-kunnal, mikor váratlanul megrántott hátulról egy "kedves" barátom, amitől frászt kapva hátraestem.
- Már megint megijedtél (T/N)-chan!
- Hagyd már, szegényt már a sírba viszed.
- Miért kell mindig megijesztened!
- Olyan vicces ilyenkor az arcod - mondta barátom egy röhögőgörcs közepette
Elegem lett már abból, hogy Satori folyton folyvást a bolondját akarta járatni, ezúttal én fogok rendesen frászt hozni rá, határoztam el magamban. Rengeteg ötletem lett hirtelen, és egy kis időbe telt realizálnom, hogy még mindig iskolában voltam és órára is kellene mennem.
Órák után elmentem Tsutomu-sannal beszélni és rávettem hogy segítsen a tervemben. Volt az őseimnek egy régi, kicsit lepukkant, de hatalmas családi háza öt emelettel, s egy padlással is el volt látva. Azóta, hogy elhunytak már senki se járt az épület fele, amúgyis elég félreeső dűlőben terült el a telkük a házzal. Nem volt szerencsénk vevőt találni, ezért még a mai napig családunk tulajdonát képezte. Bár kicsit bűntudatom volt amiatt, hogy felhasználni készültem szegény megboldogult dédszüleim házát, de muszáj. Úgy terveztem, hogy berendezem ijesztőre a házat, és Satorival és Ushijima-kunnal együtt bejárjuk majd az egészet. Ezért volt szükségem segítségre, amivel a röplabda csapat egyik tagját, Tsutomu-sant kértem meg. Terveim szerint még annyiban besegített volna, hogy ő irányít mindent a háttérből.

*timeskip*

Elmentünk Tsutomu-sannal a telekre. A hideg is kirázott a háztól, melyben már kislány korom óta nem jártam, de végül bemerészkedtünk és mindent helyreraktunk, amire szükségünk volt. Elterveztünk mindent, utána pedig hazafelé vettük az irányt mindketten.
Reggel még első óra előtt megbeszéltem velük, hogy menjünk el a házhoz. Szerencsére Satori azonnal beleegyezett, elmondása szerint látni akarta, ahogyan megrémülök. (alig várom, hogy végre kapjon egy keveset a saját orvosságából.) Ushijimával kicsit nehezebb dolgom volt, mert elkezdett gyanankodni rám, de végül sikerült rávennem, hogy velünk tartson, ugyanis valjuk be, senki nem látta még Wakatoshit ijedtnek. Annyira örültem, mert minden úgy tűnt, hogy jól alakul. Már szinte túlságosan is.... Rossz előérzetem lett tőle.

Már lassan teljesen besötétedett, mikor a telek felé menet megpillantottam a korán érkező barátaim.
- Már azt hittem beijedtél!
- Nem ijedtem meg Tendou!
- Akkor mehetünk?
Nem volt szerencsém, mivel nem sikerült Tsutomu-sannal átbeszélnem a dolgokat, így csak reméltem, hogy ő már a ház rejtekében várt arra, hogy bemenjünk.

Mikor benyitottam az ajtón végigfutott a hideg a hátamon. Már az előtér is tele volt pókháóval, törött bútordarabokkal, néhol üvegszilánkok fedték be a padlót, és pókhálóból is volt bőven. Különösen gyanúsnak tartottam, mert ebből tegnap még semmi nem volt ilyen. Nagyon reméltem, hogy csupán Tsutomu-san volt az aki hozzáadta ezeket az összképhez. Nyeltem egyet, aztán megindultunk. Ez a hely sokkal hátborzongatóbbnak hatott az éjszaka sötétjében, mint fényes nappal. Felmentünk az első emeletre, mikor meghallottuk a hirtelen becsapódó bejhárati ajtó zaját.
-Ez mi volt?! - kérdezte Tendou nyugodt arccal, miközben szemeiben az ijedtség látszott tükröződni. Nagyon megörültem, mert úgy gondoltam, hogy Tsutomu-san itt van, és követi a tervet.

Felmentünk a második emeletre és ott is ugyanúgy irányított mindent a háttérből Tsutomu, ahogyan azt korábban megbeszéltük. Ahogy láttam a félelmet a fiúk arcán, amit sikertelenül próbáltak elrejteni, megkönnyebbülést éreztem. Minden rendben ment, bár kicsit még mindig bűntudatom volt. Hogy tudja az ijesztegetés Tendou élvezni?