Haikyuu ~ Oneshots [Kérések Egy Ideig Zárolva]

Tsukki x Reader - Lehetetlen

Tomioka-san_01 kérésére. Remélem tetszik! :3

- Remélem elütötte a könyvtárost egy kamion! - bosszankodtam hangosan. Nem akartam elhinni, hogy még mindig nem nyitott ki az a francos könyvtár.

Nem tudtam mást tenni, mint hogy leülök a közeli padra, és ott dúlok magamban. A fejem túlcsordult a sok sértő szitokszótol, amit a könyvtárosra szórhattam volna, és... nem, az nem zavart... ne is gondolj arra, hogy amiatt voltam pocsékul. Nincs az az isten ezen a világon, hogy az legyen az oka, hogy magam alatt voltam.

Hirtelen meghallottam a könyvtárajtó nyitódásának ismerős hangját, ahogy a zár kattant.
- Végre - gondoltam.
egy mély levegő után már nyugodtan mentem be az épületbe. Táskámban ott lapult egy visszahozandó könyv. Én a polcok felé vettem az irányt. Mielőtt leadnám a könyvet, akartam választani egy új olvasmányt. Azonban csak tanácstalanul jártam körbe-körbe. Thriller, science-fiction, történelmi, egyikhez se volt most igazán kedvem. Horror, young adult, romantikus, mégis hogyan lyukadhattam ki pont errefelé? Nem, nem járt semmi olyasmi a fejemben, még a gondolatot is elutasítom, hogy ezen járt volna az eszem.
- Segíthetek valamiben?
- He? - pislogtam nagyokat, mikor egy hang kiragadott a gondolataimmal való vérre menő vitából. Egy nálam alacsonyabb, viszont ránézésre egy velem egy idős lányhoz tartozott a hang, akinek az egyenruháján egy karszalag jelezte a diákkönyvtárosi posztot. Kíváncsian néztem rá.
- Itt dolgozol?
- Igen! Iskola előtt és után, keddenként és csütörtökön. Miben segíthetek? Elég elveszettnek tűnsz - kérdezte egy olyan tipikus mindenlében kanál mosollyal az arcán, amitől a gyomrom furcsán kezdett mozgolódni.
- Ami azt illeti, épp visszahozni készültem egy könyvet, és most ahelyett kerestem magamnak valami új olvasmányt, ami segít... kikapcsolni az agyam.
- Hát rád fér.
- Tessék? - néztem értetlenül a lányra.
- Itt voltál negyed órával a nyitás előtt és hangosan káromkodtál.
- Hát, nos... - néztem oldalra kínosan. Úgy látszik túl nagy volt a hangerőm.
- Mindegy, hagyjuk is, van egy könyv ami nem rég érkezett meg, megmutatom, hátha megtetszik.

Könnyedén navigált a lány a könyvespolcok útvesztőjében miközben én némán követtem őt. Hirtelen megtorpant egy elágazás mellett, és gondterhelten felnézett az egyik polcra.
- Persze, hogy oda rakták, hova máshova...
- Mi a baj?
- Semmi... - kezdett el nyújtózkodni, ugyanis nem érte el a könyvet amit kinézett. Elkezdtem rögöhgni, de nem tudom hogy kínomban, vagy mert elég viccesen nézett ki ahogy próbálkozott
- Ne nevess!
- Kell segítség? - röhögtem tovább.
- Nem!
- Veled ellentétben én rendelkezem valamivel, amit úgy hívnak, hogy magasság.
- És ez szerinted engem hol érdekel? Te dolgozol itt? Nem. Én ajánlok könyvet? Igen! Akkor hagyjad, hadd szedjem le én!
- De ha egyszer ...
- Nem! - aztán hirtelen elrohant. Pár pillanatig csak pislogtam magam elé, mígnem megjelent egy létrával. Fogta, óvatosan felállította, aztán felmászott rá és levette a könyvet.
- Tessék!
- Azt én is simán elértem volna.
- Meg akarsz halni? Inkább nézd meg szimpi-e.

Kezembe vettem, és óvatosan belelapoztam, majd elolvastam a hátoldalán az ismertetőt. Igazán tetszetősnek látszott, egy könnyed délutáni olvasmánynak.
- Nekem ez az egyik kedvenc könyvem és sokat segített mikor ideges voltam.
- Csak segített?
- Hát bármennyire fantasztikus könyv, mikor már kismilliószor elolvasta az ember és betéve tudja az egészet, akkor már nem ugyanaz. Úgyhogy kénytelen voltam folytatni a sorozat többi részével.
- Szóval ennek több része is van?
- Igen, 9 könyv van belőle, körülbelül mindegyik háromszáz, négyszáz oldalas, kivéve az utolsó részét, az hatszázharminchét oldalas, meg még ott van az író utóirata, amit érdemes elolvasni, az plusz két oldal.
- Ezt mind tudod kívülről?
- Persze, ez az egyik kedvenc könyv sorozatom! Kicsit hosszú, de nagyon jó és a célnak tökéletes lesz! Ezen egy ideig biztos elcsámcsogsz!
- Rendben, akkor kikölcsönözöm.