Haikyuu ~ Oneshots [Kérések Egy Ideig Zárolva]

Lev x Reader - Akrofóbia

Vanadyn kérésére.
Remélem tetszik♡!

- Gyere már! Ne légy ekkora nyuszi!
- Tudod hogy tériszonyos vagyok! Biztos nem megyek fel arra!
- Naaaa, gyere már! - húzott magával barátom. Olyan sok minden van a vidámparkban, de neki csak azért is az óriáskerékre kellett fel ülnie.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj! Én úgyis itt leszek veled - nyugtatott sikertelenül.

Végül elrángatott a sorba. Gyorsabban haladt a sor, mint mire számítottam, egyszer egy lépés, aztán még egy.
- Látod, már csak pár lépésre vagyunk a haláltól - kuncog.
- Ez nem vicces! Bármi megtörténhet azon a hülye óriáskereken!
- Nyugodj meg! Hogy már viccelődni se lehet...
- Te könnyen beszélsz! Olyan cula vagy, neked átlagos az a magasság! Nem csoda hogy nem félsz!
- Na! Ez nem volt szép!

Ezután csöndben álltunk a sorban. Pár perc múlva mi következtünk. Én elleneztem, de Lev felkapott a hátára, mint valami krumplis zsákot és behurcolt a nekünk szánt kabinba. Először nem mertem kinyítni a szemem, de Lev bíztatására erőt vettem magamon. A látvány ami fogadott, egyszerűen gyönyörű volt. A láthatár túl mutatott a park területén. Egyik oldalról egy bükk erdő, a másik oldalról pedig a város határolta a horizontot. Az ég ragyogó kéken világított, csak egy-két elkóborolt bárány felhő játszadózott rajta.
- Tetszik? - kérdezte Lev. Én csak bólogadtam.
- Látod, nem kelledt volna félned!
- Lehet hogy tényleg... - válaszoltam volna, mikor hirtelen a kerék legtetejénél megáltunk.
- Lev, miért álltunk meg?!
- Ööö, nem tudom.

A kerék nem mozdult. Lev lefelé nézett, hogy megpróbálja megnézni, mit csinálnak ott lenn, de nem nagyon járt sikerrel, én meg egyre idegesebb lettem. Egyszer egy nagyon hangos hangot hallottunk. Egy férfi megafonba beszélt:
- Kedves emberek! Aggodalomra nincs semmi ok, kérem őrizzék meg a hidegvérüket! Egy kisebb gigszer akadt, de előre láthatólag egy óra múlva újra elindul a kerék.

Már csak ez hiányzott. Eleve tériszonyos vagyok, de még itt is kell ülnöm egy órán át?  Barátom valószínűleg észrevette nyugtalanságomat, mire aztán beszédre nyitotta száját.
- (T/N) ne aggódj!
- Én nem akarok kiborulni, de olyan magasan vagyunk és-és...
- Gondolj erre a szép kilátásra! Legalább tovább csodálhatjuk! - próbált vígasztalni.

Mondhatjuk hogy megnyugodtam, de még így is féltem. Csak bámultam előre és próbáltam minden rossz gondlatomat kiszűrni. Egyszer csak Lev átkarolt és elkezdett dúdolgatni. Még sosem hallodtam Lev-et se énekelni, se dúdolni, ezért eléggé meglepedt. De hogy lehet ilyen nyugodt?

Ölelése végül teljesen megnyugtatott. Csak hallgattam halk dúdolását és csodáltam a tájat. Hirtelen elkezdett újra mozogni a kerék. Ez az egy óra hamarabb eltelt, mint gondoltam volna. Végül leszálltunk,mikor is elég későre járt, ezért hazaindultunk. Lev felajánlotta, hogy hazakísér, amit el is fogadtam. Láttam hogy nyomja valami a kis lelkét, ezért rákérdeztem.
- Minden rendben?
- Igen-igen... Öm (T/N)?
- Mi az?
- Haragszol rám? - látszott rajta, hogy elég szomorú
- Nem te baka, de miért is haragudnék?
- Nem kelledt volna ráderöltetnem azt a óriáskerekezést, helyette sok mást is csinálhattunk volna. Ez volt az első randink, és én teljesen elszúrtam.
- Nincs semmi baj, és úgyis, végül tök jól éreztem magam!
- Tényleg? - nézett rám meglepődötten
- Igen! Az a táj nagyon szép volt, és mondhatjuk hogy a kerék is izgalmas volt. Bár ha nem nyugtattál volna meg, akkor nem biztos, hogy ugyan így gondolnám.
- Akkor legközelebb is fellszállunk az óriáskerékre?
- NEM!
- Nyugi, csak viccelek - nyomott egy apró csókot az arcomra - És legközelebb úgyis máshova viszlek... Hmm, hova is, hullámvasút? -röhögött.
- Haha, nagyon vicces, de ha oda viszel, előre figyelmeztetlek hogy lehánylak!
- Jaj nyugi, nem oda viszlek.
- De akkor hova?
- Az csak legyen meglepi! - mondta, majd arcára egy sunyi vigyor ült ki.

Köszönöm, hogy elolvastátok! Bocsánat a lassú frissülésért, de igyekszek belehúzni.❤