Haikyuu ~ Oneshots [Kérések Egy Ideig Zárolva]

Sugawara x Reader - Igérem

Vanadyn kérésére... Tudom, hogy kértél arra, hogy a kéréseid lehetőleg boldogak legyenek, de most ilyen kedvem volt 😅... De a többit tényleg megpróbálom boldogra megírni! Azért remélem tetszik. ^^'

A Karasuno csapata ebben az évben csak szárnyalt. A boldogságból nem volt hiány. Kyokoval együtt végignézhetted, ahogy Daichi, Suga és Asahi végig kűzdött 3 éven keresztül. De végre, végre sikerült nekik győzni. A versenynek vége és a Karasuno csapata nyert. De ennek is ára van. Vége a tanévnek. Ti továbbálltok és a fiatalabb röplabdások maradnak. Egyszerüen hihetetlen. Annyi év, annyi emlék és most mindennek vége. Elkell búcsúznod mindenkitől.

Úgy döntötök a barátaitokkal,hogy megünneplitek a győzelmet és egyben elbúcsúztok egymástól. Daichi házába beszéltétek meg a bulit, mert neki egész nagy háza volt és aznap a szülei nem voltak otthon.
Viszonylag egész hamar odaértél. Akkor még csak te voltál ott Sugával, Hinatával, Noyával, Tanakával és persze Daichival. Pár perccel később érkezett meg Kyoko Hitokával, aztán meg Tsukki és Yamaguchi. Egy negyed óra múlva már az egész csapat megérkezett.
Kicsit nehezen indult be a parti, mert nehéz nem arra gondolni, hogy egy jó darabig nem fogjátok látni egymást. De persze Noya és Tanaka ökörködése végül hamar jó kedvet csalt minden ottlévő arcára.
Bluetooth hangszórón elindítottatok egy lejátszási listát. Igazából nagyrészt beszélgettetek,táncoltatok és persze nem maradt el a szokásos ökörkedés sem.
Egyszer csak egy elég érdekes szám indult el. Sugawara eléggé beindult és eldöntötte, hogy karaokézni fog. Persze a többiek azonnal elkezdtek hülyéskedni és vele együtt énekelni. Te meg csak a hallgattad őket a lányokkal.

Szeretted hallgatni ahogy Koushi énekel.  Őt már általánosban is ismerted. Most lesz az első alkalom, hogy elválnak útjaitok. Mosoly az arcodról azonnal legörbült. Nem tudod elképzelni nélküle a jővőd. Sőt, nem akarod elképzelni nélküle. Nem lesz ott, amikor szomorú vagy, nem lesz ott, mikor felelsz órán és te azt se tudod milyen óra van. Nem fog meglátogatni és veled együtt cicázni. Bár külföldön tanulni nagyon jó lehetőség, de mégis fájt hogy elkell menned Japánból. És bár a többiek is hiányozni fognak, de Suga mégis csak jobban. Szereted őt és nem akarod elveszíteni.
Miután egy kicsit lecsillapodott mindenki, kikapcsoltátok a zenét, majd a nappaliban egy kört formázva kezdtetek el beszélgetni.

Felelevenítettétek a belsős poénjaitok, és megosztottátok a terveiteket a következő tanévre:
- Jövőre mindent megteszek, hogy még gyorsabb legyen a Rolling Thunder-öm, a feladásaim pedig még pontosabbak. Akkor talán már a hölgyek is menőnek fognak tartani.
- Nem fárasztó folyamatosan őket hajszolnod? Nem fáradtál még bele a folytonos elutasításba? Lehet egyszerűen nem vagy az esetük.
- Oi, Tsukishima! Ezt szívd vissza, vagy különben...
- Vagy különben? Mi lesz, felugrassz hozzám, és felpofozol? Nem is érsz odáig...
- Melyikőtök itatta le Tsukkit? - vágott közbe Yamaguchi-san. A fiúk elkezdtek vitatkozni, majd Hitoka-chan feléd és Kyoko felé fordult.
- Hol fogtok tovább tanulni?
- A tokiói egyetemre megyünk - jelentette ki csendesen, amire viszont a fiúk felkapták a fejüket
- Pontosan! Többször is visszajövünk meglátogatni titeket, és nekünk se kell elválnunk egymástől! Hétvégente eljárunk majd erre-arra, vizsgák után bulikat tartunk... - sorolta lelkesen Koushi, míg közbe nem vágtál.
- Srácok! Én... nem megyek veletek Tokióba.
- Mi? Miért, mi történt?
- Lehetőséget kaptam, hogy ösztöndíjjal Angliába menjek, és az egyik ottani egyetemen tanulhassak.
- Te pedig elfogadtad?
- Mindig is látni akartam a világot, egyszerűen nem mondhattam nemet... - nyögted ki végül, mire egy időre mindenki csendesen hallgatott. A némaságnak Ennoshita vetett véget azzal, hogy újraindította a zenét, majd töltött mindnekinek még egy pohárral az alkoholból. Szép lassan visszajött mindenkinek a jókedve, de neked még ott maradt az a keserű íz a szádban, amit a többiek szomorú arca okozott.
Sok jókedv és zsivaj után vége lett a bulinak. Könnyek között, de végül mindenki elbúcsúzott egymástól. Különösen rád emeltek nagyobb figyelmet, mert te voltál az egyetlen aki külföldön tanul tovább. Suga hazaszeretett volna kísérni, ezért együtt mentetek haza.
Nem nagyon beszéltetek, igazán egymásra se néztetek. Mindkettőtöknek nehéz. Végül ő volt az, aki megállt és feléd fordult.
- Lehetek önző?
- Mi?
- Lehetek önző (T/N)? - nézett bele íriszeidbe.
- Mit szeretnél?
- Én... Nem akarom, hogy elmenj - fakadt ki belőle pár könnycsep, ami bőrét égetve folyt le arcáról. Nagyon nehéz neked, de még az is, hogy Sugát sírni látod, egyszerűen te se bírod tovább. Szorosan átkaroltad és suttogva szóltál hozzá.
- Nem vagy önző. Jó lenne ha együtt maradhatnánk, de nagy lehetőség ez nekem. De megigérem... Vissza fogok jönni. Minden egyes ünnepkor, minden egyes vakációnál visszajövök. És ameddig Angliában leszek, minden nap fel foglak hívni és mindig írni fogok neked.
- (T/N)-chan... - folyt le egyre több könnycsepp arcáról.
- Csak tégy meg nekem valamit.
- Mit?
- Mosolyogj Koushi! - mondtad neki határozottan, majd összeszedve minden bátorságod egy apró csókot nyomtál a döbbent fiú arcára - Mosolyogj és légy boldog! - húztál arcodra egy mosolyt, hogy megnyugtasd.
Suga ezután letörölte arcáról a könnyeit és csak ennyit suttogott feléd:
- Igérem.