Párizsi csillagok //Sergio Ramos & Neymar Jr.//

1

Lia

– Csak szedd össze a dolgaidat és menj innen – néztem a szoba túloldalán álló megkövült férfira, aki talán fel sem fogta még, hogy mit mondtam. Hosszúra megnőtt sötétszőke haja összefogatlanul simult hátra a fején, miközben a mögötte lévő teraszajtóból érkező esti szél össze vissza fújta azt. Szemeiben feltűntek a könnycseppek, amik már óvatlanul csordogáltak le az arcán. Lassú léptekkel közelített felém, majd megállt egy pár centire tőlem. Fejemet elfordítottam az övétől, mert féltem, hogy újra a bűvkörébe kerülök és megbocsátok neki, pedig ez már nem az a pont a kapcsolatunkban, amikor egy pillanat alatt lehet mindent semmissé tenni.

– Lia, nézz rám – emelte ujjait az arcomra, amivel visszavezette tekintetemet az övére. Csokoládéhoz hasonló szemei megtették hatásukat, hiszen szinte azonnal elmerültem bennük. – Bocsáss meg nekem kérlek – suttogta ajkaimra, miközben homlokát az enyémnek döntötte és szemeimet becsuktam, hogy ne lássam a csodaszép szempárt. Kölnije mámorító hatással bírt felettem, ugyanúgy, ahogy az érintése is. – Tudom, hogy elrontottam és szeretném helyrehozni valahogy. Csak ne dobj ki innen – csókolta meg az arcélemet, majd haladt lejjebb a nyakamon, ahol az őrületbe kergetett a vékony bőrre adott csókjaival. Tudta, hogy kell egy nőt levenni a lábairól és tudtam, hogy ismét beleestem a csapdájába. Akárcsak négy évvel ezelőtt, mikor hűségét ígérte nekem az oltár előtt, de nem sikerült betartania. Szívem apró darabokra tört, mikor ma meghallottam a telefonbeszélgetést és hogy ez velem történik meg. Sohasem néztem volna ki belőle, hogy pont ő fog megcsalni, aki még a csillagot is lehozta volna nekem az égről. De mintha érezte volna, hogy hallja valaki azt a beszélgetést, megfordult tengelye körül és belenézett sötétkék szemeimbe, majd eluralkodott rajtam a düh és a szomorúság egyszerre, így a szobába zárkóztam előle. Hangosan dübörgött az ajtón és kiabálta a nevemet, hogy meg tud mindent magyarázni.

– Hagyd abba Sergio – csuklott el hangom, mikor visszatértem a valóságba és ajkaival az érzékeny testrészt halmozta el csókjaival. Nem tudtam semmit sem tenni a kísértés ellen, ami hozzá vonzott. Túl jól ért ahhoz, hogy elragadjon a testi vágy és ne tudjak, vagy ne akarjak ellenkezni.

Ajkai felvándoroltak az enyémekhez, amit lassan és lázasan vett kezelésbe, így esélyt sem adva arra, hogy újra az abbahagyásra késztessem. Egyik kezével a derekamat tartotta magához közel, míg a másikkal a vállig érő szőkés tincseim közé túrt. Ő volt a rohadt mágnes, ami nem engedett szabadulni. Sötétkék ruhám hátulján lévő cipzárral kezdett játszani, de közben vadul falta a vörös rúzzsal színezett ajkaimat. Fejemet teljesen elvesztettem és semmi másra nem tudtam gondolni, minthogy mennyire magába bolondít ez a férfi és hogy most mindent megadnék neki.

– Sergio... – súgtam elfúló hangon a védő fülébe, mire testem beleborzongott a mostmár csupasz bőrömön érződő érintéseitől. Ruhámat levette rólam és én is megszabadítottam hófehér ingjétől, gombjait egyesével kigombolva, hogy minél jobban húzzam az agyát. Agyam már réges rég vészjelzést indított a tetteim ellen, de a szívem és a vágyaim erősebbek voltak, így könnyűszerrel feledkeztem meg a mai napon történtekről.

– Mindjárt Kicsim – tévedt vissza szája az enyémre, majd folytatta amit elkezdett. Nadrágja övét kicsatoltam, majd egy pillanattal később már nem is volt rajta. Óvatosan lelökött a selyemlepedős ágyra, ujjai elkalandoztak egyre és egyre lejjebb meztelen testemen, míg a nőiességemhez nem ért, majd szinte azonnal el is tűntette benne őket. Felnyögtem az élvezettől, hátam ívben hajlott és teljesen elengedtem magam, hagytam, hogy átvegye az irányítást felettem. Mielőtt végezhettem volna, kihúzta ujjait belőlem és a mennyországba repített. Fölém kerekedve mozdult bennem először lassan, majd gyorsított a tempóján. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy mindketten az orgazmusig jussunk, de mikor bekövetkezett, egyszerűen csak csillagokat láttam a csukott szemeim előtt. Legördült rólam a védő, majd maga mellé húzva vett mély levegőket.

– Szeretlek Lia – suttogta a fülembe, majd a mögötte lévő érzékeny pontra nyomta ajkait.

Erre a szóra szinte kitisztult a sötét köd, ami elborította a fejemet és csak most jöttem rá, mekkora hülyeséget tettem. Lefeküdtem azzal, aki a bolondját járatva velem megcsalt és ki tudja, hogy hányszor tette már ezt velem. Felpattantam az ágyról, majd magamra kaptam a védő egyik mezét, azt, amelyik éppen a kezembe akadt. A férfi elhűlve nézett utánam és értetlenül ült fel az ágyban, majd lassan le is szállt róla. A markáns arcú játékos engem vizslatott szemeivel, mire én csak összefont karokkal álltam az ajtó mellett.

– Mit csinálsz még itt? – néztem rá feldúlva. – Öltözz fel, aztán cuccolj ki a lakásból – dobtam felé a nadrágját, majd az ingjét is, amit el is kapott, de csak nézte a kezei között heverő ruhákat. Nem állt neki össze a kép, nem érti, hogy mi történt.

– Én azt hittem... – kezdett bele összetörve, majd felém lépett, mire én elhátráltam tőle.

– Rosszul hitted – vágtam a szavába, mire ő megtorpant a szoba közepén. – Tűnj el Sergio – mutattam ujjammal az ajtóra, amire a védő csak kapkodta a fejét. Elöntötte a düh, táskáját kilökte a szekrényből, majd beletömte a ruháit. Szótlanul figyeltem ténykedését, néha felém fordította arcát, így láthattam zavart tekintetét. Alig pár perc alatt összepakolta mindenét, majd felállt és talán utoljára a szemembe nézett.

– Csak annyit mondj meg, hogy akkor mi volt ez az előbbi, ha most elküldesz? – mutatott a gyűrött ágyra, mire bevillantak a friss emlékek. Talán nem kellett volna engednem neki, hogy irányítson és hogy újra bekergessen a hazug szavai sokaságába, de nem tudtam ellene tenni. Nem véletlenül mondtam ki mellette a boldogító igent. Ez minden, csak nem boldogító.

– Búcsúajándék – szóltam hozzá halkan, de teljes mértékben határozottan, miközben már kifelé toltam a fakeretes szobaajtón és a lépcső felé vette meg az irányt. – Csak, hogy emlékezz, milyen nőt dobtál ki az ablakon – álltam meg a bejárati ajtóban, mire ő már átlépte a küszöböt és onnan fordult vissza hozzám. Szeméből sütött a megbánás, de mindhiába, ezen már nem tud változtatni. – Ezt pedig vidd el magaddal – húztam le vékony ujjamról az arany gyűrűt, majd a férfinek dobtam, aki hirtelen azt sem tudta, hogy kapja el, de végül sikerült neki. Hatalmasra kerekedett szemekkel nézett rám a tettem miatt, de én csak komor arccal hajtottam be előtte az ajtót.

Ennyi volt. Négy év ment a levesbe.

A kulcsot elfordítottam a zárban, fejemet pedig nekinyomtam a hűvös faajtónak. A levegőt sűrűbben kezdtem venni, majd éreztem azt a maró érzést a torkomban, ami hatalmába kerített. Alighogy kicsordult az első könnycsepp, töröltem is le a kezemmel, de a hirtelen jövő ütéshangtól megijedve hátrébbléptem az ajtótól, mivel az még bele is rezgett és féltem, hogy itt menten kettétöri a védő. A homályosított ablakon keresztül kivettem, ahogy elsétál onnan, majd a kaput is becsukva maga után, eltűnik a háztól. A háztól, ami a kettőnké volt és minden pillanatot megragadtunk, hogy itt töltsük közösen az időnket. Sosem hittem volna, hogy egyszer ennyire üresen fog kongani, de azt látom, hogy semmi sem úgy történt, ahogy én azt hittem. Ideje új életet kezdenem, Sergio Ramos nélkül.