Párizsi csillagok //Sergio Ramos & Neymar Jr.//

10

Lia

Végre elérkezett az első meccse a párizsiaknak, ahol már a munkám részeként állhattam a stadion belsejében. A mérkőzés utolsó 10 percében tartottunk, úgyhogy elkezdtem átnézni a kérdéseket, illetve a kamerással is beszéltem egy pár szót. Meghallottam a hármas sípszót és a tömeg felmorajlását, így tudtam, hogy perceken belül kiléphetek a pálya szélére, hogy a meccs utáni interjút megkezdjem. Az egyik szervező intett nekünk, így a mikrofonnal a kezembe sétáltam fel, majd miután mindent elrendeztünk meg is érkezett a játékos.

- Neymar, egyszerűen pazar játékot láthattak ma a párizsi szurkolók és mindent beleadtatok. 3-0 lett az eredmény, amelyből szereztél egy gólt és egy gólpasszt is kiosztottál. Mit gondolsz, a pályán is ilyen jó volt a csapat? - kérdeztem a csillogó szemű braziltól, kinek izzadságcseppek csordogáltak le közben a homlokáról.

- Azt hiszem, hogy ez egyértelmű. Ma minden összeállt, végre egy csapatként tudtunk ismét pályára lépni. Kylian nagyszerű passzt adott, ebből született meg a gólom - mondta a szemembe nézve, mire én halványan bólogattam és elmosolyodtam.

- Ha jól láttam valakinek ajánlottad azt a gólt, hiszen a pályáról kifelé mutattál. Lehet tudni ki volt az?

- Szerintem tudja ő azt pontosan, nem kell megneveznem - mosolyodott el sejtelmesen, mire nekem leesett a mondandója. Na nem, ezt ne!

- Nem is tartalak fel tovább, menj csak ünnepelni a csapattal. Köszönöm Ney! - mondtam a szemébe nézve, majd ő kiállt a képből és én lezártam a riportot.

A stadion belsejében található irodámba sétáltam ezután, hogy a felesleges dolgaimat lepakoljam, és magam mögött bezárva az ajtót elhagytam a pályát a személyzeti kijáratnál. Halk beszélgetést hallottam a hátam mögül, de mikor kiejtettek egy nevet, már eszem ágában sem volt megfordulnom.

- Hé, ő Ramos volt felesége!

- Azt hallottam, hogy megcsalta a csajt és azért jött ide Párizsba.

- Nem is értem, pedig Ramos egy főnyeremény. Csak rá kell nézni.

Szemem sarkában feltűnt néhány sós könnycsepp, amiket óvatosan letöröltem az arcomról, majd hirtelen megérintették a vállamat és én csak lassan néztem ki szőke hajtincseim közül.

- Ne hallgass rájuk - mondta lágy mosollyal az arcán a brazil játékos, mire én csak elhúztam a számat.

Tekintetemet levettem róla és egy szót sem szólva indultam tovább, de Ney a kezem után nyúlt és nem engedett.

- Legalább engedd meg, hogy hazakísérjelek - nézett rám, fehér mosolya pedig a sötétben szinte ragyogott. Lassan húzott maga mellé, majd egészen az autójáig, ahol beültem az anyósülésre és vártam, hogy beindítsa végre és hazaérhessek. Szemeim az éjszakai Párizs fényeit vizslatták, végig az utcákat, miközben egy szót sem szóltam a mellettem ülőhöz. Nem tudtam mit kellene mondanom neki, hiszen olyan gyorsan történt mindez, én pedig már közel sem voltam olyan állapotban, hogy bármit is tudjak reagálni. Néhány perc múlva már leállította az autót, mire én zavartan pillantottam fel, hiszen fel sem tűnt, hogy már hazaérkeztem. Szemei szinte féltve néztek engem, ahogy kikászálódtam az autóból, de fáradtságom miatt nem volt még eszemben sem, hogy legalább elköszönjek tőle, így már a zárhoz kutattam elő a kulcsomat az ajtó előtt, a sötétben bóklászva. Ki tudja meddig forgathattam a csomót az ujjaim között, mire már csak egy újabb ajtócsapódás hangja ütötte meg a fülemet, amitől le is esett a földre a rengeteg kulcs. Leguggoltam érte, de addigra már Ney is ott termett, így kezeink összeértek, ahogyan egyszerre nyúltunk a leesett tárgyért. Megfogta a kezemet és segített felállni, majd valahogy megtalálta a megfelelő kulcsot a zárhoz, és szinte behúzott maga után a házba. Cipőmet ledobtam a fal mellé, táskámat pedig a vállamról az asztalra helyeztem, majd egyből végigdőltem a kanapén. Csukott szemmel vettem mély levegőt, majd már kezdett rajtam eluralkodni az álmosság, így az egyetlen pillanat ami megmaradt még arról az estéről az az, hogy Neymar forró ajkai a homlokomra nyomódva adtak lágy csókot, majd ismét csak az ajtó csukódásának a hangja hallatszódott.

Mégis mi történik velem?

Másnap reggel felébredve, körbenéztem magam körül, de semmi sem változott ahhoz képest, mint amire a tegnap estéről emlékeztem. Mélyen elgondolkodva ültem a kanapé szélén, majd szinte elemi erővel csapott belém a felismerés, hogy mi is történt. Ujjaimmal végigsimítottam a homlokom lágy bőrén és még éreztem a csók helyét. Halványan elmosolyodtam a gondolatra, de mégis bevillant egy név, aki miatt az történt, hogy nem egyedül érkeztem haza. Tudtam, hogy nem fogom sokáig bírni, ha kiderül, hogy ki is vagyok valójában, hogy kinek is voltam évekig a párja. Újra és újra ugyanazokat a köröket futom, és olyan, mintha sosem lenne vége ennek.

Elindultam a fürdő felé, hogy a tegnap esti kimaradt zuhanyzásomat bepótoljam. Kezembe vettem közben a telefonomat, mire megláttam Neymar arcát felvillani egy-két sornyi üzenet mellett.

Remélem, hogy minden rendben van veled és hogy nem haragszol meg azért, amiért hazavittelek. Pihenj minél többet, ez a tegnapi nap sokat kivett belőled. Ha úgy érzed majd, akkor hívj fel.

Ney

Megmosolyogtatott az üzenete, így már sokat gondolkodtam zuhanyzás közben azon, hogy valóban felhívom őt. Nem is kellett sokáig várnom ezzel, úgyhogy ahogy csak lehetett, kezembe vettem ismét a telefont és már hívtam is a brazilt. Csupán néhány szót váltottam vele, hiszen megfogadta, hogy negyed órán belül itt lesz. Alig, hogy letettem és magamra kaptam valami ruhát, már meghallottam a kopogását és az ajtóhoz léptem. Nagy mosollyal fogadott mikor kinyitottam előtte az ajtót, majd beengedtem a lakásomba.

– Hogy érzed magad? – kérdezte, miközben leült a bőr kanapéra, ahol én az estét töltöttem.

– Egész jól. Jobban, mint tegnap este – fogtam kezeim közé az arcomat és úgy pillantottam fel a brazilra. Jót mosolygott rajtam, mire nekem eszembejutott az utolsó emlék az estéről. Valószínűleg ő nem tudja, hogy éreztem még azt a csókot, amit a fejemre adott és nem is fogja felhozni.

– Ennyire rossz volt az, ami történt veletek? – hangja lágyan ért el hozzám, éppen csak érdeklődően és gondoltam, hogy szimplán kíváncsiságból tette fel kérdését.

– Úgy is mondhatjuk – húztam el a számat. – Ha van egy ember az életedben, akit nagyon szeretsz és mindent megteszel érte, aztán pedig egy pillanat alatt felrúgja az egész kapcsolatot egy éjszakáért, az elég rossz – néztem el Ney szeméből, majd felállva a kanapéról a konyhapultig sétáltam és alkaromon megtámasztottam magamat. – Igen, elég rossz, hogy megtettem a legtöbbet, amit csak tudtam és csak úgy eldobott Sergio, mintha valami papírzsebkendő lennék.

A brazil csendben hallgatta, ahogy kitárulkozok neki, ami mégiscsak furcsa érzéseket keltett bennem, hiszen még alig néhány hete ismertem meg őt. Rápillantottam és szinte kivehető volt a sajnáltatás az arca mimikájából.

– Csak ezt a sajnálkozó arcot ne, kérlek. Túlleszek rajta.

– Nekem nem úgy tűnik, Lia – állt fel ő is a kanapéról, majd mellémsétált és maga felé fordított. Karjai tartották az enyémet, aztán pedig egyik ujjával megemelte az államat, hogy nyugodtságot sugárzó szemeibe nézzek. – Segíteni fogok neked, bármi áron.