Párizsi csillagok //Sergio Ramos & Neymar Jr.//

11

Lia

Június első hetében járunk, mikor a párizsi cég irodájában ülve nézem át a legutóbbi meccs riportját, amit Mbappe-val készítettem el. Egész jól sikerült és szerencsére mindenki elégedett a munkámmal, főleg Theo, aminek kifejezett örülök.

Munkaidőm végeztével összeszedtem a cuccaimat és néhány papírt, majd kulcsra zárva az irodát hagytam el az épületet. A mélygarázsban járva elővettem az autóm slusszkulcsát, amit időközben elszállíttattak Madridból ide, majd beülve a kormány mögé indultam haza. Alig tíz perc alatt meg is érkeztem és előkészítettem a ma esti vacsorám alapanyagait. A carbonarahoz való tésztát már vízbe tettem, majd a szószt is elkészítettem, ami hamar meg is lett. Egy órán belül már a nappali tv-je előtt ülve falatoztam az ételből, miközben valami nézhető műsort kerestem a csatornák között. Kétszer is végigpörgettem, de nem igazán találtam olyat, amit szívesen néznék, úgyhogy ismét egy sportcsatornára esett a választásom.

Liverpool - Manchester City, vagy Real Betis - Real Madrid meccs közül választhattam. Félve nyomtam a spanyol meccsre, de még a kezdő tizenegyet mutatta a kijelző, így egyből észrevehető volt, hogy valami szokatlan.

Sergio Ramos nem volt a kezdő csapatban.

Érdeklődve tapadt a szemem a cserejátékosokra, de ott sem volt fellelhető a neve. Furcsán néztem a folytatást, de betudtam annak, hogy vagy megsérült, vagy pihenőt kért a játékos, és emiatt hagyja ki a mai mérkőzést.

Az elmúlt meccsekhez hasonló fejetlenség uralkodott most is, szinte végig az első félidőben. A szünetben a stúdióba kapcsoltak, így meghallgattam a szakértők véleményét is. Taktikákról, felállásokról és problémákról beszélgettek, úgyhogy az üres tányérommal megindultam a mosogató felé. De egy dolog megütötte a fülemet, így megállva fordultam vissza a készülék felé.

– A szurkolóknak elég furcsa lehet, hogy Sergio Ramos nem került be a kezdő 11-be. Egyes hírek szerint a klub megválni készül a játékostól és ezért nem nevezték erre és az ez utáni utolsó meccsre. Ti mit gondoltok erről, mit hallottatok esetleg? – tette fel kérdését az egyik stúdióban ülő.

– Én is meglepődve láttam a hírt, miszerint nem játssza végig ezt a szezont a védő. Természetesen nem tudhatjuk az okát, közrejátszhat az is amit említettél, de a magánéletében történtek is befolyásolhatták ezt a döntést. Mindenesetre kíváncsi leszek a továbbiakra ezen a téren.

– Személy szerint én jobban hiszek abban, hogy esetleg megromlott a klub és a játékos közötti viszony és emiatt nem került be a keretbe. Olvastam híreket, illetve egy nyilatkozatot, ahol a klub elnöke, bár nem tért rá ki részletesen, megemlítette, hogy bizonytalan Ramos jövője a klubnál. Elvileg már érkeztek is ajánlatok több angol ligás csapattól, illetve Spanyolországon belülről is, de erről már végképp nem lehet tudni semmit. Szívesen megnézném őt más csapatban, bár azért az említésre méltó, hogy hosszú évek óta erősíti a madridi csapatot és eddig sosem voltak ilyesfajta bizonytalanságok a jövőjét illetően. – válaszolt a másik szakértő is.

– Nos, mindenesetre nem tudunk semmi biztosat, úgyhogy amíg nem hivatalos, felesleges bármiféle téveszméket gyártani a focistáról. Köszönöm, hogy megosztottátok a gondolataitokat, most pedig jöjjön egy rövid reklámszünet, aztán folytatódjon a mérkőzés a második félidővel. – zárta le a kérdező az adás ezen részét.

Megilletődve bámultam a tv-re, miközben lábaimat indulásra bírtam a konyha felé, hogy üresen tátongó tányéromat a mosogatógépbe helyezzem.

Gondolataim cikáztak a fejemben, szinte már szétnyomva azt. Mi a fene történhetett a Real-ban, hogy távozásra kényszerítsék Sergio-t? Sosem volt kérdés mióta az ő játékosuk, hogy marad is a csapatban. Az igaz, hogy már túl van a 36. életévén is, de ha valamire, akkor a képességeire és a játékára sosem lehetett panasz, fiatalokat megszégyenítő teljesítményt hozott meccsről meccsre. Eddig.

Részben magamat is okolhatom emiatt. Ha nem történt volna közöttünk az ami, akkor lehet, hogy semmi akadálya nem lenne a szerződésének meghosszabbítására. – Lia, nehogy már te legyél az ok, ami miatt félresiklik a karrierje! Hiszen ő csinálta meg magának, csakis saját magának köszönheti azt ami történik. – kiáltott rám a belső hangom. Nem gondolhatok rá, hogy mi lett volna, ha... Mert már nincs ilyen opció. Ez lett, ez történt és kész. Nem lehet változtatni rajta.

– Szia Lia! – rontott be két focista az ajtómon nagy robajlással, mire megijedve fordultam feléjük. Az előbb szövögetett gondolataim azonnal elszálltak és helyét a két férfi látványának öröme vette át.

– Sziasztok srácok – köszöntöttem őket nevetve. – Én is örülök nektek, hogy este 7-kor rámtöritek az ajtót.

Egymásra nézve szakadt fel belőlük a nevetés, majd közelebb léptek hozzám és átöleltek. Kylian és Neymar kettőse hamar a szívemhez nőttek. Mindketten rettentő kedvesek és segítőkészek, amióta csak Párizsban vagyok és bármi kérdésem lenne, ők mindenre tudják a választ. Így történt az, hogy szokásukká vált néha napján meglátogatni engem, hogy biztosra menjenek, hogy minden rendben van velem.

Részünk volt már egy hosszabb, beszélgetős estében, ahol mindhárman kiadtuk magunkból a nyomasztó témákat, de a végén odáig jutottunk, hogy csak rólam volt szó és a Ramos-al való válásomról. Elsőre eszem ágában sem lett volna ezt megosztani, igazából bárkivel is, de mégis úgy éreztem, hogy ez a két férfi meg tudja érteni mit miért tettem és hogy hogyan is kerültem ide közéjük.

– Mit nézel már megint Natalia? – kérdezte a brazil érdeklődve, miközben lehuppant a kanapé egyik szélére és fejével a televízióra bökött.

– Ja, hogy az? – eszméltem fel. – Semmi különöset, csak egy spanyol meccset. Nem igazán találtam más ínyemre valót. – vettem le a polcról három poharat és a kanapé előtti asztalra raktam. Az egyik szekrényből előkaptam pár üveg üdítőt és azt is a poharak mellé helyeztem. – Nasival nem szolgálhatok, nem számítottam, hogy csak így idetoljátok az arcotokat. – ültem le az egyszemélyes fotelbe mosolyogva, miközben Kylian is helyet foglalt Ney mellett.

– Viszont... – szimatolt a levegőbe a francia. – Én érzek valami kaja illatot. – fordította fejét először a konyha, majd az én irányomba.

– Na azt el lehet felejteni. – néztem szúrósan a támadóra. – Az az én vacsorám, már ne is haragudjatok.

– Te csak gondoltad ezt Pérez – ugrott fel a brazil a helyéről és megtámadta a konyhámat. Azonnal lekapott egy tányért és szedett magának egy jó adaggal, majd önelégült mosollyal ült vissza köreinkbe.

– Beszélhet nektek az ember bármit, így is, úgy is elengeditek a fületek mellett. – forgattam meg a szememet és tekintetemet visszavezettem a képernyőre, de annak sarkából még láttam, ahogy lassan feláll Kylian is a kanapéról és megindul a konyha felé. Fejemet kezembe döntöttem és úgy figyeltem a két férfit, ahogy vígan falatozva eszik meg az elkészített tésztámat. – Olyanok vagytok, mint a nagy gyerekek, esküszöm. – mosolyodtam el, majd végre újra a meccsre tudtam koncentrálni, amire utólag jöttem rá, hogy nem kapcsoltam el, úgyhogy ijedten pillantottam meg a LaLiga logót a képernyőn.