|| 𝕋𝕆𝔾𝔼𝕋ℍ𝔼ℝ || [𝕏𝕀𝔸𝕆 𝕏 ℝ𝔼𝔸𝔻𝔼ℝ] II.

|| PROLÓGUS ||

-Nem bírtam volna ki, hogyha...-A mondat utolsó felét nem értem, így csak kérdőn tekintek rá. A holdfényben, a halványan megvilágított arca tökéletesen látszik, ahogy annak vörössége is.

-Tessék?

-Én is szeretlek, te idióta -Morogja -Nem bírtam volna ki, ha nem tudlak megmenteni időben.

-Xiao...-Az első, örömteli könnycseppem a mai napon tőle kívánkozik ki. Amikor azonban elkezd lefolyni bőrömön, a fiú nem hagyja, hogy leérjezzen. Ujjával nagyon óvatosan törli le, sós könnyemet. Ajkaimat összepréselem, majd kinyitom, s mély levegőt veszek -Szeretlek.

۞۞۞۞۞

Sokminden történt. Talán túl sok is. Mind a múltamban, mind a jelenemben vannak még tisztázandó dolgok, amikkel meg kell bírkóznom. Azonban immár nem egyedül teszem ezt.

Ahogy a mellettem ülő Xiaora pillantok, elmosolyodok. Olyan nyugodt arccal alszik, hátát a fából készült falnak vetve, miközben a folyó vize lágyan ringatja a hold fénye alatt a hajót, hogy a mellkasomat melegség tölti el. Még sosem láttam talán ilyen nyugodtnak, de ezután, miután mindent lezátunk, biztosra mondhatom, hogy minden rendben lesz. Nem lesznek rémálmai, és végre békésen élheti az életét.

Boldognak akarom őt látni. Azonban egyvalami még megakadályoz ebben.

Pontosabban egyvalaki.

Ahogy tekintetemet átszelem a hullámok felett, szinte érzem, ahogy íriszeim összekapcsolódnak egy lilás szempárral. Haragja elér idáig, szinte beleborzongok.

De mostmár tudom, hogy mi a helyes út.

Hamarosan újra találkozunk, Baal...

Ahogy szinte beleremegek a gondolatába, hátam mögül egy halk, mégis erőteljes hangot vélek felfedezni. Kazuha szavai egyirányba szállnak, a lágy szellővel, mely a következő pillanatban meglobogtatja hajamat.

-Azt mondom, engedjük le a vitorlákat, Beidou...

Összepréselem ajkaiamat, és ráhajtom Xiao vállára a fejemet. Ujjainkat összekulcsolom.

-...Vihar közeleg.

۞۞۞۞۞

Remélem, tetszeni fog a folytatás!;)