2021.03.24.
Ma indul a repülő. Ma fogok találkozni Charles Leclerc-el és Carlos Sainz-al.
Még aznap felhívtam Mr. Binottot, hogy elvállalom. Nagyon örült neki. Megkérdezte, hogy ki beszélt rá. Csak annyit mondtam, hogy apa. Többet nem is kérdezett.
-Apa, asszem kész vagyok! - néztem rá, amikor lejöttem a lépcsőn a szobámból, kezemben a bőrönddel.
Apa a nappaliban ült a Tv előtt, és focit nézett. Megígérte, hogy minden futamot nézni fog. És ha lát, akkor majd integet. Erre elnevettem magam, és magamhoz húztam egy gyors ölelésre.
- Az én 20 éves nagylányom, aki áprilisban lesz 21, felnőtt és dolgozni indul a világ másik felére. Óh istenem... - nézett rám, majd kikapcsolta a Tv-t, felállt és odajött hozzám.
-Jajj apa, ne égess le Natalie előtt. - a nő felé fordultam, aki most a konyhában sürgött-forgott.
Nagyon kedves asszony. Segítőkész, szeretetre méltó személyiség. Apa is tudta. Ezért mindig tiszteli.
- Mi lesz ma a vacsitok? - kérdeztem kíváncsian.
- Spagetti! - mondta boldogan Natalie, majd odafordult a gázhoz, hogy lejebb vegye a gáz a szósz alatt.
-Akkor jó lesz. Apa, indulnom kell. Nem késhetek el. - néztem rá erőteljesen.
-Elviszlek, hogy ne kelljen taxiznod... -mondta rám nézve. Akadtak gondjaim azzal, hogy idegen járművekbe szálljak be. Nem tudom hogy fogom túl élni a repülőt. Még nem mertem bevallani apának, hogy már 1 hete ez miatt remeg a kezem.
-Rendben, köszi.
-Natalie, nemsoká visszajövök. Egy isten vagy! - fordult hátra apa az ajtóból. Kedves szavaknak szánta, de Natali elvörösödött.
-Sok szerencsét Hanna! - kedvesen megköszöntem jókívánságát, és már el is indultunk.
---------------------------------
Amikor odaértünk a repülőhöz, a gyomrom görcsbe rándult. Erre én nem készültem fel.
-Apa - fordultam hozzá kétségbeesetten.
-Ne is folytasd, drágám. Készen állsz. És természetesen van olyan erős az én nagylányom, hogy egy akkora akadályt le tudjon győzni. Ügye? - nézett rám felhúzott szemöldökkel. Hevesen bólogattam, de csak a egyre jobban féltem.
Menni fog. Ezt mondogattam magamban.
-Kikísérsz? - bágyadtan néztem rá mint aki mingyárt elhányja magát.
-Azt hittem már meg se kérdezed.
Kivettem a csomagtartóból a bőröndöm, majd letettem a földre és körülnéztem.
Egy eldugott helyre lettünk elhívva. Egy épület állt a mini repülőtér mellett, ahol csak egy hosszú sáv volt. A repülő már ott állt. Egy hosszú lépcső vezetett fel a repülő bejáratához. Két öltönyös ijesztő bácsi fekete napszemüvegben állt a lépcső előtt. Azta! Ilyet se láttam még élőben.
Odafordúltam apához. Szavak nélkül csak megöleltem, és elbúcsúzkodtam tőle.
Amikor el akart válni, én nem engedtem el, helyette belesúgtam a fülébe.
- Az első havi fizetésem felét elküldöm a számládra. - hajoltam el tőle, majd a reakcióját meg nem várva indultam el a repülő felé.
Ijesztően csönd volt. Csak azt lehetett hallani, ahogy húzom magam után a bőröndöm. A szél hirtelen feltámadt és belekapott a hajamba. Hunyorítottam mert szembe szél volt.
YOU ARE READING
Promise This Is Forever //Charles Leclerc Ff. //
Fanfiction//SZÜNETEL// :( Egy magyar lány, aki nem tudja mit kezdjen az életével. Szeret fotózni, de milyen munkát talál már mostanában az ember, amiért jól is fizetnek, és még élvezhető is. Egy véletlen folytán, lehetősége nyílik arra, hogy ezt megkaparintsa...