Promise This Is Forever //Charles Leclerc Ff. //

3. Rész

2021.03.24.

Ma indul a repülő. Ma fogok találkozni Charles Leclerc-el és Carlos Sainz-al.

Még aznap felhívtam Mr. Binottot, hogy elvállalom. Nagyon örült neki. Megkérdezte, hogy ki beszélt rá. Csak annyit mondtam, hogy apa. Többet nem is kérdezett.

-Apa, asszem kész vagyok! - néztem rá, amikor lejöttem a lépcsőn a szobámból, kezemben a bőrönddel.

Apa a nappaliban ült a Tv előtt, és focit nézett. Megígérte, hogy minden futamot nézni fog. És ha lát, akkor majd integet. Erre elnevettem magam, és magamhoz húztam egy gyors ölelésre.

- Az én 20 éves nagylányom, aki áprilisban lesz 21, felnőtt és dolgozni indul a világ másik felére. Óh istenem... - nézett rám, majd kikapcsolta a Tv-t, felállt és odajött hozzám.

-Jajj apa, ne égess le Natalie előtt. - a nő felé fordultam, aki most a konyhában sürgött-forgott.

Nagyon kedves asszony. Segítőkész, szeretetre méltó személyiség. Apa is tudta. Ezért mindig tiszteli.

- Mi lesz ma a vacsitok? - kérdeztem kíváncsian.

- Spagetti! - mondta boldogan Natalie, majd odafordult a gázhoz, hogy lejebb vegye a gáz a szósz alatt.

-Akkor jó lesz. Apa, indulnom kell. Nem késhetek el. - néztem rá erőteljesen.

-Elviszlek, hogy ne kelljen taxiznod... -mondta rám nézve. Akadtak gondjaim azzal, hogy idegen járművekbe szálljak be. Nem tudom hogy fogom túl élni a repülőt. Még nem mertem bevallani apának, hogy már 1 hete ez miatt remeg a kezem.

-Rendben, köszi.

-Natalie, nemsoká visszajövök. Egy isten vagy! - fordult hátra apa az ajtóból. Kedves szavaknak szánta, de Natali elvörösödött.

-Sok szerencsét Hanna! - kedvesen megköszöntem jókívánságát, és már el is indultunk.

---------------------------------

Amikor odaértünk a repülőhöz, a gyomrom görcsbe rándult. Erre én nem készültem fel.

-Apa - fordultam hozzá kétségbeesetten.

-Ne is folytasd, drágám. Készen állsz. És természetesen van olyan erős az én nagylányom, hogy egy akkora akadályt le tudjon győzni. Ügye? - nézett rám felhúzott szemöldökkel. Hevesen bólogattam, de csak a egyre jobban féltem.

Menni fog. Ezt mondogattam magamban.

-Kikísérsz? - bágyadtan néztem rá mint aki mingyárt elhányja magát.

-Azt hittem már meg se kérdezed.

Kivettem a csomagtartóból a bőröndöm, majd letettem a földre és körülnéztem.

Egy eldugott helyre lettünk elhívva. Egy épület állt a mini repülőtér mellett, ahol csak egy hosszú sáv volt. A repülő már ott állt. Egy hosszú lépcső vezetett fel a repülő bejáratához. Két öltönyös ijesztő bácsi fekete napszemüvegben állt a lépcső előtt. Azta! Ilyet se láttam még élőben.

Odafordúltam apához. Szavak nélkül csak megöleltem, és elbúcsúzkodtam tőle.

Amikor el akart válni, én nem engedtem el, helyette belesúgtam a fülébe.

- Az első havi fizetésem felét elküldöm a számládra. - hajoltam el tőle, majd a reakcióját meg nem várva indultam el a repülő felé.

Ijesztően csönd volt. Csak azt lehetett hallani, ahogy húzom magam után a bőröndöm. A szél hirtelen feltámadt és belekapott a hajamba. Hunyorítottam mert szembe szél volt.