Ezt a karakteres arcot sosem tudom elfelejteni.
Ő volt az. Max Verstappen. Aki megmentett a balesetben. Ő húzott ki az autóból. Ő hozta a virágot a kórházba.
-Te? - kérdezte meglepődötten még mindig engem bámulva. - Te vagy Leclerc új menedzsere? - kérdezte hitetlenkedve. Közben jóleső mosolyra húzta a száját. Boldogan bólintottam.
-Lenne egy kérdésem! Honnan is ismeritek ti egymást? - nézett ránk Daniel felváltva.
-Nekem jobb kérdésem van. Miért baj, hogy a menedzserem? - kérdezte csípőretett kézzel Charles. A homlokát össszeráncolta, és így figyelte a párosunkat.
-Nekem ezeknél is jobb kérdésem van. A fehér cipőből kijön a cappy multivitaminos lötty? Mert a cipőmre csöppent 5 csepp amikor Hannah leejtette a poharat. - nézegette Lando a cipőjét. - Most mivan? -értetlenkedett, amikor mindenki rá nézett - Nem olcsó cipő ám ez! Attól, hogy pénzes vagyok, az még nem azt jelenti, hogy szórhatom a pénzt.
-Fogd be Lando! - fordult hozzá Carlos, majd érdeklődve figyelte, mi fog történni.
-Igen, én vagyok az! És emlékszem rád! - vidultam fel.
-El sem hiszem, hogy megismerkedhetek veled. Hogy vagy? Apukád?- kérdezte vidáman mire az én hangulatom is az egekbe szökött.
-Mind a ketten megvagyunk. Angliában maradtunk mind a ketten és új életet kezdtünk együtt egy kis kertes házban. - daráltam az utóbbi két évem jelentősebb részeit, miközben a nagy tócsát átlépve közelebb mentem hozzá. - Elnézést ezért, véletlen volt, majd feltakarítom.
Amikor odaértem, csak néztem az arcát. Ő is nézte az arcom, és akkor vette észre a hosszú heget az arcomon. Lassan megemelte a kezét, de gyorsan vissza is ejtette, gondolom nehogy megilyedjek a hirtelen bizalomtól.
-Megmaradt a hege! - csodálkozott, és egyetértően rámmosolygott.
-Meg. És nem csak ez az egy! Csomó van rajta... - és akkor leesett.
Most jöttem rá, hogy van rajtam egy kardigán. Szóval senki nem látta a karjaimat. Hogy milyen csúnya az égési sérülések miatt. És lehet, ha levenném, már el sem fogadnának. Csúnyának, rusnyának esetleg undorítónak tartanának.
Ez a felismerés villámként csapott belém. Kapkodni kezdtem a levegőt. Nagyokat és sokat pislogtam egymás után, a jobb kezem pedig kétségbeesetten a melkasomra szorítottam. A másik kezem őrülten remegni kezdett. Hirtelen befulladt a levegő. Vagy én fulladtam be asztma miatt. De nem is vagyok asztmás. Ez... Ez.... Pánikroham.
A terem szűkülni kezdett. Mintha elkezdett volna közeledni felém, hogy összenyomjon.
Nem fogadnak el.
Nem fogadnak el.
Nem fogadnak el.Csak ez járt a fejemben.
-Ó istenem! - kétségbeestem. Mindkét kezemmel valami támasztékot kerestem. Amikor megtalálta a pultot a kezem, rátámaszkodtam 3mp-re aztán botladozva, de gyorsan elindultam egy ajtó felé.
Ki kell innen jutnom de azonnal.
Majdnem felbotlottam egy virágban. Halkan, de nagyon halkan hallottam a nevem magam mögött, mellé még pár lépést is észleltem de már nem arra koncetráltam.
Nem fogadnak el.
//CHARLES LECLERC SZEMSZÖGE//
KAMU SEDANG MEMBACA
Promise This Is Forever //Charles Leclerc Ff. //
Fiksi Penggemar//SZÜNETEL// :( Egy magyar lány, aki nem tudja mit kezdjen az életével. Szeret fotózni, de milyen munkát talál már mostanában az ember, amiért jól is fizetnek, és még élvezhető is. Egy véletlen folytán, lehetősége nyílik arra, hogy ezt megkaparintsa...