Promise This Is Forever //Charles Leclerc Ff. //

10. Rész

Az egész szoba, egy nagy káosz volt. Földön elszórtan kanalak, és különféle hozzávalók.

Amikor magamra néztem, én is tiszta liszt voltam. És egy egész kiló cukrot is magamra öntöttem.

Tátott szájjal néztem magam elé. Úristen.

Csak arra eszméltem fel, hogy Charles 3 m-re állt tőlem, kötény(?) volt rajta, és az ő testén is elszórtan liszt és egyéb dolog volt.

-Charles, te mi a francot műveltél? - akdtam ki és lehet, hogy a kelleténé egy kicsivel hangosabban és erőteljesebben szóltam rá. Fel akartam állni, de megcsúsztam a liszten, így visszaestem.

-Áuu! - visítottam fel, ugyanis a kezemre estem vissza. Gyorsan kirántottam magam alól.

Charles odasietett hozzám, és felhúzott.

- Annyira sajnálom. Én csak.. Én csak akartam neked csinálni egy valamit, hogy jobban érezd magad. De istenem én mindent elrontok! - szitkozódott, majd a mosogatóhoz ment, megnyitotta a csapot, megmosta a kezét. Ezek után megtámasztotta a szélét, és lehajtotta a fejét szomorúan.

Bűnbánóan odamentem hozzá. Miért ordítottam rá?

-Figyelj, sajnálom. Nagyon kedves volt tőled. De voltaképp, mit is csináltál? - kérdeztem meg tőle.

Erre csak gyorsan felkapta a fejét, és már szaladt is a konyhába.

Gyorsan utána mentem, és csak annyit láttam, hogy füstfelhő szökik fel, amikor kinyitotta a sütőt.

Gyorsan az asztalra tette, levette róla a fóliát, és szomorúan tapasztalta, hogy megégett a... Süti?

-Charles? Te sütit csináltál? - kérdeztem mosolyogva, miközben próbáltam magam leporolni.

Odasétáltam az asztalhoz és szórakozottan néztem a fiúra.

-Hát voltaképpen igen. De elcsesztem. Leégett. Rumli van a szobában. És ráadásul 3-kor kezdődik a futam. Most van reggel 10.

-Hát ha már ilyen szorgalommal megcsináltad, akkor kóstuljuk is meg!

Az asztalnál ültünk, és segítettem neki kockákra vágni a piskótát.

Egy egy tányérra raktam pár darabot.

-Te kezded. Látni akarom a reakciódat. -mondta izgatottan.

Jaj basszus. És mi lesz, ha nem annyira jó, és az arcomra lesz írva? Akkor jól megbántottam.

-Figyelj. Mi lenne ha egyszerre...

-Nem!

-Hát jó! - Bekaptam az első falatot. Minden jó volt. Kivéve azt, hogy korom fekete volt az oldala és azt hogy.. Nem volt benne cukor. Próbáltam magam kontrollálni, de akaratom ellenére is egy finytor szökött az arcomra. Amikor ezt realizáltam, gyorsan a szám elé tettem a kezem, de már késő volt, mert Charles meglátta.

-Jaj Charles annyira sajnálom, azért finytorogtam, mert túl jó, úgy értem finom, mármint érted olyan jó, hogy ilyen boldogság ütött ki rajtam. - próbáltam neki megmagyarázni, és amikor odafordultam hozzá, csak annyit láttam, hogy lehajtotta a fejét a karjai közé, és a válla egyfojtában, egyenletesen mozgott.

-Jaj Charles! Istenem. Akkora egy balfasz vagyok! - álltam fel gyorsan. Az volt a gyanúm, hogy sír, mert esetleg fáradt, vagy csalódott.

De amikor odaértem mellé, csak halk, elfojtott kuncogást hallottam.

A szemöldökömet ráncolva néztem rá, mire egyszer csak felemelte a fejét, és egy vörös fejjel, és néma röhögőgörccsel találtam magam szembe. Eddig bírtam, és már hangosan folytatta.