Promise This Is Forever //Charles Leclerc Ff. //

5. Rész

A sok lépcsőn lépkedtem le a repülőből kifelé haladva. Már azt hittem sosem fogy el.

Mikor még volt kb 10 fok hátra, a nagy bőrönd cipelése miatt hirtelen megbicsaklott a bokám ami miatt megrogyott a lábam. Semmi komoly nem történt csak enyhén szédelegtem és kerestem az egyensúlyom.

-Hova-hova ilyen sebesen? - kérdezte Charles, mire én csak gúnyosan felröhögtem.

-Ha-Ha! Tudod, egy kicsit gyorsabban akartam lejutni. De amúgy kösz az aggodalmat. - csaptam egyet a vállára a szabad kezemmel, majd mentem tovább mert feltartottuk a sort. Már megint majdnem lezuhantam ezen a nyomorék lépcsőn.

Amikor leértünk, egy fekete, sötétített ablakú autóhoz értünk, amibe betessékeltek minket. Szokásosan a gyomorgörcs kerülgetett az idegen jármű látványára de 5 perccel később kiderült, hogy nem az a szálguldozós fajta. Ami eléggé megnyugtatott.

----------------------------------------

-Ez gyönyörű! - álmúldoztam, amikor a hotelszobám erkélyén állva néztem a kilátást.

-Az! Persze az én szobám ablaka egy kopott falra nyílik- mondta dúrcásan Charles, mire elnevettem magam.

-Így jártál! - vontam vállat, majd felé fordultam.

-Te hallod. Mikor akarsz bemutatni a pilótáknak? - kérdeztem, miután már vagy 2 perce csak bámultuk egymást.

- Hát ma este a bárban hoztak össze egy találkozót. Év eleji hülyeség. Azt mondták, aki el akar menni az menjen. Akkor elviszlek magammal. Úgy jó?

-Persze! Már alig várom!

---------------------------------------

-Charles, megittad a turmixod? - kérdeztem, mikor beértem a szobájába.

Elhúzott szájjal nézett ràm ami nemet jelentett.

-De nem akarom! - kezdett el nyafogni, mire fapofával néztem rá. - Oké, már iszom is! - elment a konyhába és egy zöld színű löttyel tért vissza. Beleszagolt, majd tágranyílt szemekkel nézett vissza rám.

-Ebben mi van?

-Hát minden! - rántottam vállat.

-Na de mégis!

-Alma, körte, szilva, barack, szőlő, banán, narancs, citrom... -soroltam.

-Te mindent beleturmixolt amit a konyhában találtál? - kérdezte mire csúnyán néztem vissza rá. - Jólvan na iszom már. A finom vörösborra kell gondolnom, amit majd a bárban iszok meg Pierrel.

-Naneem Charles, nem iszol. Futam előtt biztos nem.

-Tudod, nagyon szigorú vagy Hannah- rázta meg hitetlenkedve a fejét, majd összeszedve magát gyorsan lehúzta.

Kíváncsian vártam a reakcióját.

De nem történt semmi különös. Charles rám nézett. Halál komoly volt a feje.

Lehet, hogy most túlzásba vittem? Lehet le fog váltani.

-Tudod, ez a valami... Kurva jó!- mondta csodálkozva, mire kifújtam a bentartott levegőt. Charles furán nézte végig ezt a folyamatot.

- Mi legyen a becses neve ennek a valaminek? - kérdeztem.

-Nem tudom! Nevezd el te- rántott vállat, miközben a mosogatóba tette a poharat, ée visszasétált elém.

-Hmm mit szólsz a "Rémálmod"hoz? Vagy esetleg a "Hajnal Csillag"? "Éjjeli naplemente"? Elég zavarosnak hangzik, de az íze is pont olyan lehet. - hadartam végig.