A sok lépcsőn lépkedtem le a repülőből kifelé haladva. Már azt hittem sosem fogy el.
Mikor még volt kb 10 fok hátra, a nagy bőrönd cipelése miatt hirtelen megbicsaklott a bokám ami miatt megrogyott a lábam. Semmi komoly nem történt csak enyhén szédelegtem és kerestem az egyensúlyom.
-Hova-hova ilyen sebesen? - kérdezte Charles, mire én csak gúnyosan felröhögtem.
-Ha-Ha! Tudod, egy kicsit gyorsabban akartam lejutni. De amúgy kösz az aggodalmat. - csaptam egyet a vállára a szabad kezemmel, majd mentem tovább mert feltartottuk a sort. Már megint majdnem lezuhantam ezen a nyomorék lépcsőn.
Amikor leértünk, egy fekete, sötétített ablakú autóhoz értünk, amibe betessékeltek minket. Szokásosan a gyomorgörcs kerülgetett az idegen jármű látványára de 5 perccel később kiderült, hogy nem az a szálguldozós fajta. Ami eléggé megnyugtatott.
----------------------------------------
-Ez gyönyörű! - álmúldoztam, amikor a hotelszobám erkélyén állva néztem a kilátást.
-Az! Persze az én szobám ablaka egy kopott falra nyílik- mondta dúrcásan Charles, mire elnevettem magam.
-Így jártál! - vontam vállat, majd felé fordultam.
-Te hallod. Mikor akarsz bemutatni a pilótáknak? - kérdeztem, miután már vagy 2 perce csak bámultuk egymást.
- Hát ma este a bárban hoztak össze egy találkozót. Év eleji hülyeség. Azt mondták, aki el akar menni az menjen. Akkor elviszlek magammal. Úgy jó?
-Persze! Már alig várom!
---------------------------------------
-Charles, megittad a turmixod? - kérdeztem, mikor beértem a szobájába.
Elhúzott szájjal nézett ràm ami nemet jelentett.
-De nem akarom! - kezdett el nyafogni, mire fapofával néztem rá. - Oké, már iszom is! - elment a konyhába és egy zöld színű löttyel tért vissza. Beleszagolt, majd tágranyílt szemekkel nézett vissza rám.
-Ebben mi van?
-Hát minden! - rántottam vállat.
-Na de mégis!
-Alma, körte, szilva, barack, szőlő, banán, narancs, citrom... -soroltam.
-Te mindent beleturmixolt amit a konyhában találtál? - kérdezte mire csúnyán néztem vissza rá. - Jólvan na iszom már. A finom vörösborra kell gondolnom, amit majd a bárban iszok meg Pierrel.
-Naneem Charles, nem iszol. Futam előtt biztos nem.
-Tudod, nagyon szigorú vagy Hannah- rázta meg hitetlenkedve a fejét, majd összeszedve magát gyorsan lehúzta.
Kíváncsian vártam a reakcióját.
De nem történt semmi különös. Charles rám nézett. Halál komoly volt a feje.
Lehet, hogy most túlzásba vittem? Lehet le fog váltani.
-Tudod, ez a valami... Kurva jó!- mondta csodálkozva, mire kifújtam a bentartott levegőt. Charles furán nézte végig ezt a folyamatot.
- Mi legyen a becses neve ennek a valaminek? - kérdeztem.
-Nem tudom! Nevezd el te- rántott vállat, miközben a mosogatóba tette a poharat, ée visszasétált elém.
-Hmm mit szólsz a "Rémálmod"hoz? Vagy esetleg a "Hajnal Csillag"? "Éjjeli naplemente"? Elég zavarosnak hangzik, de az íze is pont olyan lehet. - hadartam végig.
YOU ARE READING
Promise This Is Forever //Charles Leclerc Ff. //
Fanfiction//SZÜNETEL// :( Egy magyar lány, aki nem tudja mit kezdjen az életével. Szeret fotózni, de milyen munkát talál már mostanában az ember, amiért jól is fizetnek, és még élvezhető is. Egy véletlen folytán, lehetősége nyílik arra, hogy ezt megkaparintsa...