Veled ~DNF~

2

A nap hátralévő része csak egy homályos emlék volt. Amennyire csak tudta kerülte Clayt, otthon pedig fáradtan dőlt az ágyába. A feje még mindig fájt, csak egy kis alvásra vágyott.

Vajon Clay még mindig akar a barátom lenni? Vagy már utál?

Gondolta George ásítás közben. A szemei lassan lecsukódtak, ő pedig hamar elaludt.

(Ugrás)

Két órával később ébredt fel. A telefonja csipogott egyet, ezzel jelezve, hogy érkezett egy üzenete. Felkelt, a táskájához ment, és kivette belőle a mobilt. A feje jobban volt, és végre volt egy kis energiája.

*Clay Taken üzenetet szeretne küldeni neked*

Mi?

Megnyitotta az értesítést.

Clay

Szia George, bocs, hogy nem védtelek meg ma, csak lesokkolt az egész dolog. Remélem lehetünk még barátok. Ja, a számodat a Spanyol tanártól kaptam :)

George szóhoz sem jutott. Valaki tényleg barátkozni akart vele? Többször elolvasta az üzenetet, mielőtt válaszolt volna.

Te

Szia Clay, persze, hogy megbocsájtok. Örülnék, ha barátok lennénk!

Boldog volt, elfelejtette Adamet és a haverjait, az apját... Pár másodperccel később üzenete érkezett.

Clay

Köszönöm, Georgie. Holnap a suliban

George arca enyhén rózsaszín lett a becenév láttán. Senki nem hívta így, de tetszett neki.

(Ugrás)

-NE, NE BÁNTS, KÉRLEK!-kiáltotta George.

-TÖNKRETETTED AZ ÉLETEMET!-felelte az anyja, miközben tovább üldözte. A falhoz lökte, a nyakánál fogva tartotta ott. A körmeit a bőrébe mélyesztette.-Ha jobb gyerek lennél, apád sosem hagyott volna itt minket!-sziszegte, erősebben belevájva a körmeit a nyakába.-Tönkretetted az életemet, mert nem voltál egy hibátlan gyerek.

Nem tudott kiáltani, a torka tele volt vérrel, ami a szájából is folyni kezdett. Érezte a fémes ízét... Az anyja hirtelen elővett egy kést, és-

George izzadtan ült fel az ágyában. Rémálom. Csak egy rémálom. Mégis érezte a fájdalmat. Tényleg miatta ment el az apja? 

Felállt, kiment a fürdőszobába, majd a tükörben kezdte nézni az arcát. Ideges lett, nehezen viselte el a saját tekintetét. 

Miért kell mindent elcsesznem? Nyilvánvaló, hogy ez is az én hibám. Minden az én hibám, mindenről én tehetek. Komolyan csodálkozom, hogy nincsenek barátaim? Clay is le fog lépni alig két hét után. Te, George Found vagy minden rossz okozója. Hát nem érted? Anya... Anya is miattad depressziós, tönkre tettél mindent, mindent, mindent!

Nem bírt tovább a tükörbe nézni. 

Elhagyta a fürdőt, és visszament a szobájába. Leült az ablak mellé, a homlokát az üvegnek nyomta. Az ég fekete volt, a hold majdnem tele és a csillagok is szépen látszódtak. Annyira szépek voltak, örökkön örökké azokat akarta nézni. 

Csak azt akarom, hogy itt legyen velem Clay. Együtt nézhetnénk a csillagokat, beszélgethetnénk, és... talán megölelne? Vagy akár... Megcsókolna? Nem, NEM. Ne is gondolj ilyesmire, ő csak a barátod, ez nem helyes...

Még nézte az eget egy kicsit, mielőtt visszament volna az ágyába. Nem tudott visszaaludni, már nem volt álmos. Az agya csak Clay körül forgott.