10

859 58 15
                                    

Már négy éve, hogy George és Dream elkezdtek járni. Végeztek az iskolában, és összeköltöztek. Volt állásuk, kerestek pénzt, de ami számukra fontosabb volt, ott voltak egymásnak. Ebben a fejezetben visszalátogatnak a városba, ahol régen laktak (vagyis ahol a sztori játszódott)

-Gyere!-kiáltotta Clay kinyújtva a kezét, egyenesen a víz felé húzva a másikat.-Emlékszel erre a partra?

-Hogy ne tudnék?-kérdezte nevetve, majd ámulva körülnézett.

-És arra napra, amikor megtanítottál rajzolni, és majdnem megcsókoltalak?

-Olyan, mintha tegnap lett volna...

Éjszaka volt, a víz mentén sétáltak, egymás kezét fogva. A korom fekete égen ezer csillag világított, tükröződtek a vízen, akárcsak a hold. Hirtelen Clay megállt, és mélyen a másik szemébe nézett.

-George, szeretlek. Emlékszem, amikor legelőször megláttalak abban a hülye iskolában, és hogy mennyire megszeppent voltál. Minden nap boldoggá teszel, te vagy az életem fénye, de komolyan. Még mindig ugyanannyira szerelmes vagyok beléd, mint a kezdetekkor. Az egész életemet veled akarom tölteni.

Matatni kezdett a zsebében. George lélegzete elállt. Ez most tényleg igazi? Sosem gondolta volna, hogy valaha egyáltalán esélye lesz Clay-nél, ő pedig éppen...

-Hozzám jönnél, George?

-IGEN!-kiáltotta, miközben könnyek hullottak a szeméből, és nevetve átölelte a szőkét. Elszakadtak egymástól, Clay pedig felhúzta az ujjára a gyűrűt.

-Nagyon jól áll.-mondta vigyorogva, majd neki is lecsöppent egy könnye.

-Nagyon szeretlek, Dream.

-Én is nagyon szeretlek, Georgie.

Az ajkaik találkoztak.

Az igazság azonban ez:

Egy kórház falai több imát hallottak, mint bármelyik templomé.

Egy repülőtér falai több igaz csókot láttak, mint egy esküvői oltár. Viszont ez a csók igazabb volt, mint bármelyik másik. Clay és George, George és Clay. Együtt igazak.

Amennyire messze csak tudtak, elköltöztek a városból. Később összeházasodtak, és örökbe fogadtak két kisfiút. Mindennél boldogabbak voltak. Ők, négyen. Immár négyen igazak.

Új könyv kész! Ilyenkor mindig kicsit nehéz elengedni ezt a sztorit, nagyon imádtam írni, de már érkezik a következő! Remélem az is ennyire fog tetszeni :) Mindenképpen kiteszek egy fejezetet ide, ha elkészült az első fejezet :]

Nagyon köszönöm a sok sok támogatást amit adtok, vigyázzatok magatokra, és remélem, hogy találkozunk az új könyvnél! <3

Veled ~DNF~Where stories live. Discover now