Veled ~DNF~

5

George egy másik rémálomból riadt fel. 

-Francba...-motyogta, miközben fáradtan a hajába túrt. Éppen állt volna fel, amikor megrezzent a telefonja.

Ki ez? Konkrétan hajnali négy van.

Clay...

Clay

Georgieeee, ébren vagy?

Te

Ja

Clay

Mi a szar, miért?

Te

Rémálmok

Clay

Te szegény

Te

Miért írtál, hajnali négy van

Clay

Nem tudom, hiányoztál, asszem

George enyhén elpirult, mielőtt elkezdte volna gépelni a választ.

Te

Majdnem egésznap együtt voltunk

Clay

És?

Te

Annyira hülye vagy

Clay 

Tudom :D

Te

Miért vagy egyáltalán fent?

Clay

Van eyg dogám holnap, arra tanulok

Te

*egy

Clay

Hajnali négy van, mi a fasz George

Te

Elég álmos vagyok, jóéjt!

Clay

Jóéjt <3

Letette a telefonját, és kinézett az ablakon. A fák lombjai táncoltak, ahogy a hűvös szellő fújta őket. Az utcai lámpák fényei megvilágították azt az utcát is, amin Clay és ő sétált. A csillagok nem látszódtak aznap este, csak a hold.

Ismerve magát tudta, hogy nem fog egykönnyen visszaaludni. Felkelt, és kiment a konyhába. Az anyjára gondolt.

Biztosan alszik.

Eszébe jutott, hogy már napok óta nem látták egymást. Biztos nem bánta...

Visszaindult a szobájába, közben belesett az anyjához. Mélyen aludt, a mellkasához szorított egy képkeretet. Felismerte. Az apjának a képe volt benne.

George és ő nagyon ritkán beszéltek. Mindig a férfira emlékeztette őt, így nem volt képes ránézni sem. Elvette a poharat az asztaláról, és megitta, majd előszedte a laptopját, és szétnézett a neten. Talált egy pár hülye képet, ahol Adam a földre löki őt. Eszébe jutott, hogy már egy ideje leszálltak róla, valószínűleg Clay miatt. 

Lecsukta a gépet, és inkább elővette a füzetét. Átlapozta, majd megállt a rajznál, amit Clayről készített. Eszébe jutott, hogy meglátta, és az ölelés is a mosdóban, na meg ami a tengernél történt... Ahogy egymás szemébe meredtek abban a fura pózban. George megint elpirult, majd megpróbálta kiverni az egészet a fejéből, és lapozott egyet, majd egy új arcot kezdett felvázolni.