Elveszve benned!

Üvegszilánkok

Elindultam az úton,hátrahagyva mindent,
El akartam felejteni,amiben eddig hittem.
Csak előre néztem,nem volt mi ide kötne,
Emlékeim apró üvegszilánkokra törtem.

Egy lány volt,aki miatt erre az útra tértem,
Miatta sok álmatlan éjszakát megéltem.
Reggelenként vérben úszott két szemem,
Mikor észrevettem,hogy ma sincs velem.

Minden éjjel,máshol keresett boldogságot,
Hazug szavaitól,nem láttam a valóságot.
A bábja voltam,s ő bábként játszott velem,
Ő volt szerelmem tengerének igaz Istene.

Mikor teljesen kihasznált,szótlanul elment,
Én a fájdalomtól,csak a whiskyt vedeltem.
Azóta is így élek, megváltozni nem tudtam
A vele töltött percek mindig szembe jutnak