Elveszve benned!

Kérdések a múltból.

Minek a szív,hisz úgy is a fájdalom rabja lesz?
Minek a szó,mely hazugságként szál a széllel?
Minek az öröm,melyet a csalódás rútul elvesz?
Minek a szem,amivel téged látlak minden éjjel?

Mit ér a test,mely üresen,lélektelenül hever?
Melyből az érzelmek már oly régen eltűntek.
Ahol egy hang, mindig vad háborút kevert,
S e háború szelei szép lassan megszűntek .

Mit ér a hang,mi régen szép dalként hangzott?
Mi mára egy ócska,megkopott hegedű szava.
Mit ér a könny,mi régen szemeidben habzott?
S mit ér a csók,mi régóta szíved jelszava?

Mit ér a család,mi az egyik legnagyobb kötelék?
Hisz idővel,mint fecske mindenki elvándorol.
S mint ahogy a fegyvert elhagyja a lövedék,
Úgy te is tőlem egyre inkább eltávolodsz.