Elveszve benned!

Mentális beteg!

Azt kérdezik miért van,hogy megváltoztam?
Egyik percről a másikra magamba zárkóztam.
Nem kaptam semmi mást,csak sérelmeket,
Így kellett átélnem az eddig elmúlt éveket.

A barátaim cserben hagytak engem a bajban,
Mikor segítséget kértem,csak nevettek rajtam.
Nem törődtek velem,mikor depressziós lettem,
Kigúnyoltak,hátba szúrtak,majd elhessegettek.

Lehet,hogy késő lesz,mire majd észbe kaptok,
S majd csak odafentről halljátok a hangom.
Mentálisan beteg voltam,sírtam minden éjjel,
A magam fajta szava mindig elveszik a szélben.

A családra sem számíthattam,de ezt megértem,
Anyám elhagyott minket,egy jó néhány éve.
Apám folyton iszik, mindig részegen látom,
Az öcsém szeretetére pedig hiába is várok.

Démonok vesznek körül,csak emberi alakban,
Mindegyik bánt,lelkem megint millió darabban
Ezek az emberek már teljesen tönkre tettek,
A lelki sérültség legyőzött,depressziós lettem.