Elveszve benned!

Miattad

Félig már sírban voltam,de te kimentettél,
Erőt adtál nekem,s evvel hősöm lettél.
Miattad megéri több millió jót tenni,
Miattad megéri egy jobb embernek lenni.

Nem tudok gondolni rajtad kívül másra,
Lelkem szemedben talál megnyugvásra.
Nekünk ragyog a nyári nap utolsó tánca,
A hulló őszi falevelek tündöklő románca.

Mielőtt eljöttél belül üres voltam,lélektelen,
Hiú,reménytelen ábrándokat dédelgettem.
Egy süllyedő hajó után úsztam mindvégig,
Egy hajó,mely belőlem az összes jót kitépi.

Az elmém démonainak rabságába estem,
S a halvány fényben a kiutat kerestem.
A fény legvégén tekintettem fel arcodra,
Mely az égi csillagok legragyogóbbja.