Elveszve benned!

Változás!

Eltelt egy újabb nap,de nem jutottam többre,
Talán ugyanaz a vesztes maradok örökre.
Egy percig pedig elhittem,hogy közelebb értem,
De a távolság csak nőtt,most feladom végleg.

Elismerésre vágytam,hogy valaki lehessek,
De elismerés helyett folyton rajtam nevettek.
Elfogyott minden erőm,így egy senki maradok,
Innen legfeljebb csak visszafelé haladok.

Emlékszem a kisfiúra,aki a tükör előtt úgy állt,
Hogy az életben semmi sem állhatja az útját.
De a fiú mindent eldobott,mindentől megvált.
S gyűlölni kezdte mindazt,amit a tükörben lát.

Jószívű fiú volt,aki mindenkin sokat segített,
De minden új nap szívén egy új sebet ejtett.
Biztató szavak helyett,csak sérelmeket kapott,
Talán ezért kezdett megunni minden napot.