Elveszve benned!

Lelkiterror

Többet érzek iránta,így nem lehetünk barátok,
Ő kevesebbet,így nem tud igazán szeretni.
A feledés a középút,amelyen most egyedül állok
De annyira szeretem,hogy nem tudnám feledni.

Szenvedek,pedig belül szinte semmit sem érzek
Még nem is tarthattam őt igazán a karomban.
Helyettem más tudja,hogy milyen ajkainak íze,
Mégis én sírok miatta esténként a sarokban.

Fohászkodtam érte,de nem hallgatta meg az ég,
Helyette még több fájdalmat pakolt a vállamra,
Napról-napra fájdalmasabb,közel már a vég,
Bárcsak egyszer őszintén a szívembe láthatna.

Tudod,hogy mennyire fáj téged mással látni?
Tudod,hogy milyen az igazi fájdalom?
Elmondom neked,nem fogok többet várni,
Az,hogy látom,mikor valaki más téged átkarol.