Elveszve benned!

Everest

Hullócsillag vonul át a sötét égen,
Szikrázó fénye arcomra veti le sugarát.
Azt akarom hogy ennek sose legyen vége,
Most a fehér Hold mellett mutatja magát.

Az Everest csúcsán vagyok most egyedül,
Alattam egy magányos lavina indult el.
Elindulok felé, de ő távolodik, menekül,
Hiába szólítom, a lavina már nem felel.

Legbelül a lelkem olyan,mint a tundra,
Melyet csak a hótakaró és a jég borít.
Úgy indulok el a hosszú,magányos útra,
Hogy körülöttem minden csak elszomorít.