Elveszve benned!

Testvérem voltál

Együtt kezdtük megismerni a nagy világot,
Ketten szedtük a réten a sok piros virágot.
Itt leszünk egymásnak egy élethosszat,
Együtt éltünk át minden jót és rosszat.

Kezemet fogtad a legnehezebb időkben,
Te gyújtottál újra fényt a fekete sötétben.
S ha a magány szívedből mindent elszív,
Tudd,hogy szeretlek majd az utolsó percig

Csillagként ragyogtál mindig én felettem,
Ott voltál mellettem mindig ha elestem.
S majd,ha sírom felett megszólal a zsoltár,
Sírva mondom majd,hogy testvérem voltál