Csak Barátok? Kétlem

11. Fejezet(...Tehát emlékszel...)

——————-Isaac———————-
Hogy a büdös életbe lehettem ekkora barom. S a kialakult helyzetet tetőzi,hogy még csak nemis tőlem tudta meg,és nem is az igazat,hanem attól a ribanc Hilarytől. A búskomor hangulatomnak köszönhetően arra jutottam,jobb lesz,ha a mai edzést kihagyom. Úgy tűnik nem csak én voltam így,ugyanis James jelent meg a szobám ajtajában.
Először elgondolkoztam,hogy jutott be,majd eszembe jutott,hogy anyu adott neki kulcsot nemrégiben.
Lényegretörő volt,mint mindig.
-Hát haver,ezt jól elcseszted-kezdett bele a fejmosásba.
-Ne gyere te is ezzel. Pontosan tudom,mennyire elbaltáztam,már csak arra kellene rájönnöm,hogy hozzam helyre.-túrtam dühösen a hajamba.
-Akkor jó agyalást hős szerelmesek pancsere.-vihogott. Látszott rajta,csak próbálja oldani a feszültséget.
-Jut eszembe. Ne agyalj olyan sokáig. Hétre érted jövök,megyünk bulizni-vetette fel korábban kitalált terveit.
-Csak ezt ne. Semmi kedvem most a bulizáshoz.-húztam a szám.
-Nem kérdés volt,csupán közöltem a tényeket. -kacsintott rám olyan James-stílusban.
-De csak mert ilyen szépen kérted-ironizáltam. Ó,ha tudtam volna mire készül fix,hogy nem egyeztem volna bele...
—————Sarah————————-
-indulnunk kell-sürgetett Phoebe. Hosszas noszogatás után sikerült rávennie,hogy ki mozduljak otthonról. Ráadásul egy buliba. Hihetetlen. Bár ebben a nagyanyám keze is benne volt. Ugyanis megbabrálta az internetet,állítása szerint tiszta véletlenül. Hát hogyne,majd elhiszem,ha tündér kisasszony leszek.
-Nagyon jól nézel ki kisunokám-mosolygott rám a nagyi.
-Hála neked. Kellett neked a kábelokkal matatni.
-Jaj drágám mondtam már. Megakadt a kedvenc tévéműsorom,ezáltal muszáj volt valamit csinálnom.- védte meg magát.
-Értem. Nem ment az adás,ezért elintézted,hogy nekem se menjen a sorozat internet hiányában. Igazán nagylelkű vagy.-dicsértem meg.
-Jólvan dulifuli. Induljatok,el fogtok késni.- lökdösött ki az ajtón. -Jó mulatást drágáim-integetett nekem és Phoebenek az ajtóból. A nagyanyám egy igazi pletykás,de ultra cuki asszony.

Ez a buli egész jónak ígérkezik. Gondoltam magamban. Csak ígérkezett. Ugyanis váratlanul megjelent utóbbi napjaim megkeserítője,aki egyben megédesítette őket. Múlt időben. Sokat gondolkoztam a történteken,s arra jutottam, nem érdemeltem meg őt. Ezeket a gondolataimat megosztottam a nagyival,mire csak ennyit felelt ,,badarság, a bociszemű szépfiú szeret téged." Hát persze. Szeret. Legjobb esetben is,csak az álmaiban. Mire feleszméltem,már itt állt mellettem.
-Mi a fenét keresel itt?-kérdeztem,túlkiabálva a harsogó zenét.
-Bulizok. Tán nem szabad?-érkezett vissza a válasz,ami egy kérdés volt.
-Nem tanították meg,hogy kérdésre nem illik kérdésre valaszolni?- húztam fel a szemoldököm.
-Ugyan Bambi. Én pontosan jó helyen vagyok.-mondta. De ja vu érzésem támadt.
-Vicces,az első találkozásunk alkalmával is ugyanezt mondtad.-furcsálltam. Valahogy éreztem,hogy ez nem véletlen.
-Tehát emlékszel-halvány mosoly jelent meg a szája sarkában.
Hogyne emlékeznék. Felejthetetlen volt a kinézete. Ezáltal a hozzám intézett szavait is nehéz lett volna elfelejteni. Sőt,lehetetlen.
_________________________
Sziasztok!<33
Meghoztam a következő részt. Nem tudom,milyen gyakran fogok tudni részt hozni,ugyanis a suli rengeteg energiámat elvesz,de igyekszem.
Ha tetszett ez a rész nyomj egy vote-ot.
Köszönöm,ha eddig eljutottál,hiszen meglehet,hogy felkeltette az érdeklődésed.
Legyen szép napotok:)
Puszi nektek!<3
~R~