Csak Barátok? Kétlem

7. Fejezet( ,,A nagykönyvben megírt csók")

Hétfő van. Suli. És én késésben vagyok mint mindig.
-Sarah igyekezz! Elkésel.- kiabált fel az emeletre a nagyi.
-Igyekszem,igyekszem én mindig, azonban sosem jön össze!- gúnyolódtam.
... Végül 10 perccel később sikerült elkészülnöm. Sietősen kiléptem a házunk ajtaján és azt hittem halucinálok. Isaac állt a ház előtt, matt fekete audijának dőlve. Mosolya letörölhetetlen volt ismét,s a kinézete kifogástalan volt,mint mindig. Fekete farmer dzseki ,alatta egy fekete rövid ujjú felső ami ráfeszült feszes hasizmaira és a jól megszokott fekete farmer ami  baromi jól állt neki. Baromi jól állt neki a fekete!
-Bambi! Már azt hittem elraboltak az őzikék- nevetgélt.
-Nagyon vicces. Mire vársz épp a mi házunk előtt ? - kérdeztem, amire nem tudott válaszolni mivel a nagyanyám,aki mellesleg mindig tökéletesen időzít, kilépett az ajtón.
-Nahát ! Kit látnak szemeim! Isaac drágám hogy vagy?-mosolygott. Szerintem a nagyi is /IS?/ elkezdett érzéseket táplálni Isaac iránt.
-Jó reggelt Naomi. Nagyon jól köszönöm,és te?- kérdezte illedelmesen. 
- Drágám én mikor voltam jól?- ironizált a nagyim. Erre Isaac nem szólt semmit, inkább hagyta a témát ugyanis késésben volt ő is miattam.
-Naomi örülök,hogy láttalak, Sarah megkérhetnélek,hogy fáradj el a kocsiig és ülj be? Így is késünk màr 6percet.
-Hát hogyne- forgattam a szemeim.
Az autóút csendben és gyorsan telt. Végül 12 percet késtünk,de valahogy kimagyaráztuk. A szünetben Phoebe állt elém.
-Mi volt ez a késés a szépfiúval ?- faggatott.
-Késésben voltam mint mindig,kiléptem a bejárati ajtón, csettintettem egyet és ott termett Isaac-Minden lány nagyijának álma-Peterson. Pontosan így történt- vigyorogtam rá a barátnőmre.
-Nagyon vicces kedvedben vagy boszi. De ugye nem érzel iránta semmit ?-Hű de gyorsan témát váltottunk. Valójában én sem tudom mit érzek Isaac iránt,de remélem nem zúgtam bele. Az senkinek sem lenne jó.
-Nem,dehogy- válaszoltam kételyek közt vergődve,mivel én sem voltam tisztàban az igazsággal.
-Akkor minden rendben-gondolkozott, látszott rajta,hogy nem nagyon akarja elhinni.
-Persze- vágtam rá.

A suli végeztével elindultam kifelé. A Phoebe-vel történt beszélgetésen törtem az agyam. Vajon belezúgtam? De az nem lehet! Jóformán 3 hete ismerem. Vagy mégis lehetséges? Nem tudtam a választ ezekre a kérdésekre.
Végül úgy döntöttem,nem agyalok ezen,legalábbis nem a hazaúton. Amint kiléptem az utcára meghallottam a dudaszót. Nem vettem figyelembe,ugyanis még körülbelül 300 diák hagyta el az iskolát. Aztán megszólalt a telefonom. Isaac volt az. Mit akarhat?
-Igen?- szóltam bele a telefonba.
-Nahát Bambinak nem szokása figyelni a környezetére? Azt hittem az őzikék körültekintőbbek.-nevette el magát a saját viccén.
-Mit szeretnél Isaac?- kérdeztem figyelmen kívül hagyva a hülyeségeit,bár az igazat megvallva megdobogtatta a szívem.
- Fordulj meg! - majd ösztönösen megfordultam és Isaac a kocsijában ült a telefonját a füléhez tartva.
Letettem a telefont majd odamentem hozzá,s rátehenkedtem az ablakjára.
- Csak nem óhajtana valamit?- néztem a szemébe.
-Dehogyisnem. Magát a kocsimban-felelte rezzenéstelen arccal, folytatva a magázódást.
- Az teljességgel lehetetlen. Nem szállok be vadidegenek kocsijába- próbáltam visszafolytani az idióta vigyorgásom.
- Akkor kénytelen leszek cselekedni és elrabolni magát- mondta, ő viszont ezen a ponton már nem bírta s elnevette magát. Gyönyörű a mosolya. Atya ég! Egy fiúra nem mondjuk,hogy gyönyörű. Habár,ha jobban belegondolok. Egyszer élünk!
Végül beszálltam a kocsijába.

Hazafelè menet jókat beszélgettünk és rettentően sokat nevettünk a majd 7perces autóúton. A házunk elé érve kiszállt a kocsiból,s kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját.
-Azta! Milyen illedelmes valaki! - törölgettem a nem létező könnyeim.
-Gúnyolódj csak!- forgatta a szemeit, majd kezeivel elállta az utat előttem,miután becsuktam az ajtót magam mögött.
- Mit csinálsz ?- kérdeztem,bár legbelül pontosan tudtam mire készül. ,,A nagykönyvben megírt csók"
-A legutóbbi látogatásomnál említettem valamit, rémlik?- Hát hogy a jó égbe ne rémlene? Lehetetlen lenne elfelejteni.
-Nem igazán- hazudtam. Abban bízva,hátha feladja.
-Akkor megmutatom- határozta el magát, majd gondolkozás nélkül megcsókolt. Ott a házunk előtt,az autójának dőlve. 
A múltkori szavai járnak a fejemben. ,,A következő csókunk már a nagykönyvben is meg van írva"
Ennél jobban meg sem lehetett volna írva.

A házba belépve a nagyi jóformán rám vetette magát .
- Rosszul láttam,vagy épp az előbb csókolóztál Isaac-kel?-kérdezte felszegett szemöldökkel bár pontosan tudta a választ .
- Nem nagyi! Csak képzelted- mosolyogtam rá majd ott hagytam a gondolataival.
_________________________
Sziasztok!<33
Meghoztam a következő részt,ha tetszett nyomj egy vote-ot,hogy én is tudjam.☺️
Remélem legalább olyan jól szórakoztatok az olvasásakor,mint én mikor írtam a fejezetet,abban bízva,hogy tetszeni fog nektek.
Legyen további szép napotok!
~R~