Csak Barátok? Kétlem

12. Fejezet(.. megkérdezed amit szeretnél,ha esik,ha fúj..)

A tegnapi buli azt kell mondjam, egész jól alakult. Sőt,annyira,hogy számomra is érthetetlen okokból fogva Isaac mellett ébredtem. Amikor kinyitottam a szemem,s megpillantottam az alattam alvó,számomra párnaként használt fiút két dolog jutott eszembe. Az egyik,hogy azt hiszem kezdek egyre jobban beleesni. A másik pedig,hogy akkor cseszhetem. Bámulásomból Isaac hangja szakított ki.
-Jó reggelt Bambi-szólalt meg rekedtes hangján.
-Jó reggelt-szinte suttogtam.
-Hogy kerülök ide?-kérdeztem,mivel az emlékeim abszolút magamra hagytak e téren.
-Az úgy történt,hogy mondhatni nagyon jól érezted magad,Phoebe lelépett Jamessel,én meg nem hagyhattalak ott egyedül. Bár alapjáraton nem hagytalak volna-mondta,az utóbbi mondatot jóval halkabban,de én így is elég jól hallottam.
-Csodás.-forgattam a szemem,leginkább arra,hogy az elejétől fogva tudtam, Phoebe számára nem közömbös James.
-A másik kérdés-folytattam,ugyanis a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni.
-Hallgatlak,habár ha jobban bele gondolok,megkérdezed amit szeretnél,ha esik,ha fúj-nevette el magát. Ez volt az a nevetés,ami minden egyes alkalommal az őrületbe kergetett.
-Igazad van. A kérdésem az lenne,hogy kerülünk egy ágyba?-mire a fiú elnevette magát,majd így szólt:
-Drágaságom látsz ebben a szobában másik ágyat?- vonta fel a szemöldökét nevetve.
-Nem? -vágtam különböző arc kifejezéseket.
-Látod,nem is volt olyan nehéz megfejteni a választ a kérdésedre,és mielőtt megkérdezed, muszáj volt melletted aludnom és nem egy másik szobában,ugyanis aggódtam érted- fejezte be, majd elmosolyodott.

A reggeli beszélgetésünket nem firtattuk többet,bár érdekelt,miért aggódott értem. Végül nem kérdeztem meg.
Miután észhez tértünk,kezembe nyomott egy fogkefét ès egy törülközőt,majd megmutatta hol a fürdőszoba.

-Hazaviszlek-jelentette ki, miután már a reggelit is befejeztük. Bólintottam a gondolataimba meredve. Egy dolog nagyon foglalkoztatott,és nem hagyott nyugodni.

-Isaac kérdezhetek valamit?-kérdeztem,mielőtt beindította volna a kocsit.
-Hogyne. Hallgatlak-bólintott arcomat fürkészve közben.
-Miért nem akarsz kapcsolatot? Talán velem volt valami baj az idő alatt,amit együtt töltöttünk.
-Figyelj. Ezt akartam neked elmondani a suliba is,csak aztán elrohantál, választ meg sem várva.
Ha én ott,akkor tudtam volna,mit szeretett volna elmondani,biztos végig hallgatom.
-Az én gyerekkorom nagyon nem ment zökkenőmentesen. Az apám egy idegbeteg ember volt.Nem egy alkalommal kellett végig néznem,hogy lelkileg,rosszabb esetben testileg bántalmazza anyámat-nézett a szemembe,ezáltal feltűnt,hogy a szemébe könnyek szöktek. Nem vágtam a szavába,figyelmesen végig hallgattam.
-Egy ötéves gyereknek elhiheted mennyire nem volt erre szüksége. Az egyik alkalommal apám annyira megverte anyámat,hogy a sebészeten kötött ki,habár az orvosok kérdezték tőle ki bántotta,ő csak ennyit felelt:,,figyelmetlen voltam,ezért leestem a lépcsőn".
Bennem ez akkora törést okozott,hogy azóta is pszichológushoz járok. Látni,hogy akit a világon a legjobban szeretek,bántalmazza egy idegbeteg,részeg ember,aki mellesleg az apám. Elhiheted nem volt felemelő érzés.-Csordult le arcán az első könnycsepp,amit aztán sok másik követett.
-Isaac én annyira sajnálom-suttogtam,miközben ujjaim az övére kulcsoltam.
-Sarah,mivan,ha én is olyan leszek,mint az apám?-kérdezte elcsukló hangon.
-Te soha nem tudnál ilyet tenni egy nővel. Főleg nem olyannal,akit szeretsz-szorítottam rá az ujjaira,majd közelebb hajolva hozzá megcsókoltam. Már értettem a helyzetét. Értettem,miért fél a kapcsolatoktól. Teljes mértékben megértettem,még csak neheztel I sem tudtam rá.
Pár percnyi néma csend után újra meg törtem a csendet.
-Egyszer a nagyi azt mondta: ,,Kicsikém, bár most nehéz neked,hidd el idővel jobb lesz.Isten a legnagyobb harcokat mindig a legerősebb embereknek adja. " Igaz utána elkotyogta,hogy az interneten találta,de teljesen igaza volt.-nevettem el magam, mire Isaac arcán is egy alig látható mosoly jelent meg. De én észrevettem.
- A nagyidnak teljesen igaza van. -válaszolta,félszeg mosolyával.
Majd pár perc múlva elindultunk hozzánk.
_________________________
Sziasztok!<3
Egy kis idő kihagytával Meghoztam a következő részt. Ha tetszett nyomj egy vote-ot;)
Sajnos az iskola miatt nem tudom előre megmondani mikor érkezik új rész,de igyekszem.

Kitartást mindenkinek! Mindjárt péntek-Ja nem-mindegy is:(:

Puszi nektek!

~R~