-Deku! - Kacchan vészjóslóan közeledett a fiú felé, aki ijedtében nagyot nyelt, mert nem tudta pontosan mire számítson. Tanítás után voltak, de a tanár megkérte, hogy etesse meg a halakat, így a fiú természetesen könnyűszerrel akadt a nyomára.
-Szia K-kacchan - mosolyodott el félénken és nem nézett félre a dühösen villogó szemeiről. Nem futott el, nem hátrált meg, habár ezúttal lehet, hogy bölcsebb lett volna.
-Deku! - robbantak lángok kezei alatt, ami egy pillanat alatt változtatta meg Midoriya véleményét, azonban már késő volt futni. Megint kezdődik...
Amikor Kacchan közelebb ért, a zöldnek nyikkanásnyi időt sem hagyva teperte a földre és úgy a képébe robbantott, hogy a por is felszállt körülöttük. Ez már egy KO volt Bakugou javára, azonban itt nem állt meg. Feje után a fiú mellkasa, hasa, lába, majd kezei következtek. A szenvedőnek ideje sem volt felfogni mije fáj jobban, de félig eszméletét vesztve próbált elhúzódni az újabb támadások elől. Észre sem vette mikor eredtek meg könnyei.
-Dögölj meg hülye Deku! - morogta élesen Kacchan, a fiú pedig ismét csak próbálta talpra állítani magát, de eredménytelenül.
Minden porcikáját égési sérülések és zúzódások borították. Bordái megrepedtek, sípolva vette a levegőt, valamije biztosan el is tört. Feje zsongott, azt hitte egy teljesen más univerzumba került. Összefolytak szemei előtt a színek, a szúró érzésen kívül nem érzékelt mást. Félholt állapotban feküdt tovább, várva, hogy valaki megmentse.
~Aznap az iskola gondnoka talált rá és vitte kórházba. Sérüléseire való tekintettel egy hétig ágyban maradt, mindenkinek azt mondta egy idegen felnőtt verte el.
KAMU SEDANG MEMBACA
Ketten egyedül (BNHA ff.)
Fiksi Penggemar"Mindig akkor jövünk rá, hogy mi a legfontosabb számunkra, mikor már elveszítettük" - Bakugou Katsuki pedig még sosem érzett ennyire igaznak valamit.
