Te elfogadsz? [Armin x Reader] (Befejezett)

24. rész

Tegnap ottaludtam Arminnal, ma pedig már hazajöttem. Éppen anyával beszéltem meg a jövőnkről szóló dolgokat.

-Tehát. Apád 1 héten kívül tényleg utcára tesz.

-Akkor most mi lesz? - meredtem magam elé.

-Nekem nincs így pénzem új lakásra...

-Szerinted nekem van? - lettem hirtelen ideges, ugyanis nem tudtam hogyan fogjuk megoldani ezt. Eddig hogy hárman voltunk minden jól kijött anyagilag is és minden értelemben.

-Én egy barátnőmhöz be tudnék költözni. Felajánlotta. De te...neked nem lenne helyed. - gondolkodott anyám.

-Hát kössz. - válaszoltam flegmán.

-Költözz valami haverhoz. Hogy hívják a gyereket? ARMIN. Na. Hozzá költözz oda.

-Nem akarok a terhére lenni és amúgy se olyan nagy az a lakás hogy elférjünk mi ott ketten minden cuccal.

-Hát...akkor veled nem tudom mi lesz.

-Ez nagyon jó hír. - forgattam a szememet. Tényleg senki terhére nem akartam lenni, de kénytelen leszek valamilyen úton módon megbeszélnem ezt velük.

-Az a baj hogy akkor apád magához vesz.

-Oké...maradjunk Arminnal. Ennyi. Kész. Pont. Megyek Arminhoz.

-Beszéld majd meg vele.

-Rendben. - sóhajtottam.

Ezután anya elment valamit munkálkodni a gépén én pedig megnézem a telefonomon az értesítéseket. A közös csoportunkba, ahol négyen voltunk, írtak Erenék hogy elkezdtek pénzt keresni, magyarán dolgozni. Furán éreztem magam hogy nekem nyári munkát találni se volt időm és itt helyettem dolgoztak. Túl sok most minden. Összejöttek a dolgok és nem bírom már követni őket. Erőt véve magamon elindultam sétálgatni valamerre. Csak mentem amerre láttam.

Mikor úgy döntöttem hazaindulok már, mert kezdek éhes és fáradt is lenni hiába van még csak délután 4 óra, elmegyek otthon aludni egy jót.

Úgy is történt ahogy én elképzeltem. 2 óra alvás után a telefonom csörgésére ébredtem. Armin hívott és egyből fel is vettem akármennyire voltam még fáradt.

-Szia. - Köszönt bele kedvesen.

-Na hali. - válaszoltam.

-Otthon minden rendben? Anyud nem mondott valamit a költözéssel kapcsolatba?

-Ühm. Hát de.

-Na, mit? Ugye nem kerültök utcára vagy semmi ilyesmi?!

-Ami azt illeti... - kezdtem bele félve.

-Na ne. És van hova mennetek? - kérdezte egyből

-Csak anyának.

-Na ne csináld hogy téged meg le se szar és ott hagy hajléktalanként vagy az apádnak.

-Hát pedig de.

-Költözz hozzám. - vágta rá egyből.

-Nem akarok a terhedre lenni.

-Na most fejezd be. - szólt rám. - Már miért lennél a terhemre? Te sose.

-Akkor, lehetne?

-Én lennék a legboldogabb ha együtt élnénk.

-Átgondoltom.

-Nyílván majd igent nondasz. - kuncogott.

-Átgondolom. - húztam a szám, mert tényleg nem akartam, hogy minden körülöttem forogjon és a tanulástól is elvegyem a figyelmét. De nem volt választásom, apához nem akartam kerülni, utcán nem lehetek, szóval Armin az egyetlen esélyem.

-Most tudunk találkozni? - szólalz meg hirtelen Armin egy kis csönd után.

-I-igen. - válaszoltam rá olyan gyorsan ahogyan csak tudtam, mivel hirtelen annyira elgondolkodtam, hogy megijedtem a hirtelen kérdést, és csak rávágtam a választ. De alapból is szívesen "igen" - t mondtam volna rá.

-Na szuper. Elmegyek érted. És van egy tervem....

-Na mi az? - csillant fel a szemem.

-Titok. - hallatszott a hangján hogy mosolyog.

-Tch, oke. - játszottam meg a durcást.

-Na akkor készülj gyorsan mert hamarosan ott vagyok. Szeretlek puszi. - köszönt el, majd egyből lerakta a telefont mielőtt reagálhattam volna bármit is.
Vettem egy nagyon gyors fürdőt, rendbe tettem magam és éppenhogy készen lettem mire Armin megérkezett. De nem akárhogyan.

-Neked van jogsid? - maradt tátva a szám.

-Igen. - mosolygott. - Na pattanj be. - nyitotta ki nekem a kocsija ajtaját, majd hálásan pillantva rá beültem az anyósülésre, míg ő a vezető ülésen foglalt helyet.

-Tehát hova megyünk? - kérdeztem, pedig még csak 5 perc telt el mióta útón vagyunk, de túl kíváncsi vagyok.

-Tehát mindjárt odaérünk. Autós mozit terveztem. - sóhajott.

-Azta. - csillant fel egyből a szemem.

-Anyának mindig könyörögtem hogy menjünl el, de csak sima moziba vitt. Nagyon izgatott vagyok.

-Imádom, amikor boldog vagy. - símított végig combomon, majd ott pihentette kezét egy darabig.
Zavartan mosolyogtam, és éreztem hogy arcomat elönti a pír.

Elmondhatatlanul boldog voltam amikor Arminnal lehettem. Az egyetlen ember aki teljes mértékben elfogad és ő az, akinek a kezébe helyezném az életemet. Természetesen ne hagyjuk ki Mikasát és Erent se, de ők mások. Bennük is megbízok, de az Arminnal kialakított kapcsolatom egészen más. Egyszer mindenkinek az életébe eljön a boldogság, ezért se szabad sose feladni. Ha feladjuk, nem tudjuk a jövőbe milyen boldogság érhetett volna bennünket, csak mi nem vártuk ki azt az időt. Lehet vannak rossz pillanatok, amik akár évekig eltartanak és úgy érzed már minden felesleges, de mindig lesz egy támasz, egy valaki akire számíthatsz. Ha kis dolog is, tanuljunk meg annak is örülni, mert valakinek még az a kis dolog se adadhatik meg.

__________________________________
Sziasztok. Kicsit elcsúztam ezzel a résszel, de tele vagyok jelenleg dolgozatokkal és a mai napot is végigtanultam. De hamarosan őszi szünet, ne feledjétek. Még 2 hét is pihi. <33