Te elfogadsz? [Armin x Reader] (Befejezett)

4. rész

*Armin szemszöge*

Reggel 6 kor keltem. Nem tudtam tovább aludni, elég kipihentnek éreztem magam. (név) még mindig aludt. Aranyosan szuszogott mellettem és nem volt szívem felébreszteni őt. Viszont holnap suli és nemigen tanult semmit holnapra, így a mai programunknak amit kitaláltam, lőttek.

-Jó reggelt! - nyöszörögte fáradt hangján (név).

-Jó..jó reggelt. Hogy aludtál?

-Egész jól. Na és te?

-Én is.

-A film felénél aludhattam el, majd befejezzük egyszer? - kérdezte miközbe felállt és elém állva rám szegezte tekintetét, és az aranyos kócos kinézetére akaratom ellenére kissé elpirultam.

-Igen. Viszont holnap hétfő. Ami tudod mit jelent.

-Ja, tényleg. De várj. Azt mondtad 20 éves vagy. Magyarán egyetemre jársz ahogy én is. Hogy nem találkoztunk még ott?

-Jut eszembe, lehet láttalak egyszer kétszer. - álltam fel én is, majd szembenéztem vele.

-Mindegy. Úgy sincs sok értelme az életemnek. Nem tudok boldog lenni. Nincs miért boldognak lennem. Már a tanulás se érdekel. Természetesen megyek, mert te gondolom szeretnél felkészülni a holnapi napra. Majd bepótolom valamikor.

-Figyelj, most délelőtt elvégzem a teendőimet délután pedig szabad vagyok szóval tudunk majd valamit csinálni. Akár ha csak ahhoz van kedved, át is mehetnék hozzátok. - hoztam fel az ötletet.

-A szüleim...nem is tudják ki vagy és meg se értené. Vagyis észrevett téged és azt mondtam osztálytársam vagy. Egy barátom. Nem volt belőle baj, szóval gyere nyugodtan.

-Rendben. Írj amikor mehetek.

-Jó írok majd. De most megyek. Majd akkor talizunk, szia. - köszönt el miközbe kikísértem őt és szorgosan neki is láttam a tanulni valóimnak, valamint kipofoztam kicsit a lakást.

*(név) szemszöge*

Amikor elértem a házunking előkaptam a kulcsot és fordítottam el a zárba. Beosontam a szobámba, majd vettem egy gyors fürdőt és felnéztem a közösségi médiákra kicsit időtöltésként.  10 óra lehetett amikor motoszkálást hallottam és anya jött be a szobám ajtaján.

-Szia. Akkor..mi legyen az ebéddel?

-Szia anya. Hogy mi legyen? - néztem fel rá értetlenül.

-Nem fognak akkor jönni a barátnőid?

-1. Nem a barátnőim, ezt jegyezd meg. 2. Nem, nem fognak jönni. Valamint lenne egy kérdésem.

-Mondd. - felelte egyszerűen.

-Az a fiú. Akit láttál. Armin, át jöhet ma? - kérdeztem kissé félve.

-Hmm...legyen. Bár nem értem lámy barátokat miért nem tudsz szerezni. Lehet több van a kis Arminod és közted mint barátság. - gondolkodott el.

-Képzeld létezik olyan hogy fiú és lány BARÁTSÁG. - emeltem ki a barátság szót. Valójában megkedveltem nagyon is a fiút. Lehet többet érzek iránta mint egyszerű barátság? Őszintén nem tudom. Nem voltam még szerelmes. Ezután vállat vont, majd kisétált a szobából, én pedig írtam Arminnak hogy 14:00 óra körül jöjjön át amibe habozás nélkül bele is egyezett. Azért se akartam ebédre áthívni mert a végén anya valami olyat mondd amit nem kéne. Mivel még elég sok időm van úgy döntöttem elmegyek csavarogni vagy veszek egy két új ruhát mert nem árt egy kis új holmi. Pénztárcám magamhoz kapva indultam meg a kedvenc boltom felé. Jelenleg a new yorker be néztem be ahol vettem egy egy fehér haspólót amin japánul van egy felirat. (amúgy tenyleg lehet kapni ott ilyen ruhát vagyis nekem van. Most nem tudom hogy betűnek vagy minek mondjam szoval ja ezt itt nézzétek el). Ezt követte egy fekete lenge short amin fehér virágok vannak. Ez a mai alkalomhoz, hogy Armin átjön és valami normálisabb kinézetem legyen pont megfelelő volt. Hazafelé vettem az irányt és meglepetésemre anyáék nem voltak otthon. Szokásosan bementem a szobámba telóztam kicsit, egyedül megebédeltem és egy óra környékén készülődni kezdtem. Felvettem új ruháim, a hajamat kifésültem majd a hajgöndörítővel hullámosítottam rajta kicsit. A sminkelést nem vittem túlzásba csak egy kis szájfényt és szempillaspirált raktam fel. Egy kevés parfümöt is löktem magamra de pont annyit hogy ne fulladjon meg tőle. Mire ezekkel végeztem kis idő várakozás után 13:55 kor csengettek. Az ajtóhoz siettem amit ki is nyitottam egyből. Ámde nem az a személy állt velem szembe akire számítottam.