Te elfogadsz? [Armin x Reader] (Befejezett)

1. rész

A fiú megindult egyenesen, amerre eddig is tartott. Szó nélkül követtem őt. Valahogy megbíztam benne, nem tűnik rossz embernek. 5 perc séta után meg is érkeztünk a fiú házához. Vajon egyedül lakik? Egy panelházba lakik a 3. emeleten. Még mindig  kínos csönd volt köztünk amit én törtem meg, hála a nagy kíváncsiskodásomnak.

-E-egyedül laksz itt?

-Igen. A szüleim elköltöztek pár utcával arrébb, és így nyugodtan is tudok tanulni meg úgy gondolják önállósodjak de ennek ellenére persze segítenek akármiben. - mosolygott rám kedvesen miközben beléptünk a lakásába. 2 szobás lakás volt. Gondolom itt éltek a szüleivel csak ők elköktöztek egy nekik megfelelő méretű lakásba. De minek neki 2 szoba? Na mindegy. Egyszerűbb lett volna ha neki vesznek egy minigarzont. De hagyjuk, okoskodok megint. Ezért se szeretnek. Túl gondolom a dolgokat.

-Kérsz valamit inni? - ment be a konyhába mire én követtem őt.

-Ha nem lenne gond akkor egy csésze teát kérnék. - ültem le az  asztalhoz.

-Rendben. Azonnal hozom. Na meg...be se mutatkoztam még, elnézést. Armin Arlert vagyok.

-(Teljes név). - mosolyogtam rá. Vajon hány éves lehet. Mert olyan velem egy idősnek néz ki. Ha annyi mint én akkor én is komolyan mondom elköltözök anyáéktól. Ha másnak lehet ennyi  idősen, nekem is. Csak el tudom látni magam és anyáéknak is megkönnyebülés lenne.

-Meg kérdezhetem hány éves vagy?

-20. Na és te?

-19.

-Értem. Na és elmondod miért sírtál? Valami baj van? Bántottak? Mit kerestél olyan későn a sötét utcákon. Ohh elnézést a sok kérdést csak kíváncsi vagyok.

-Tudod..nem túl jó a múltam. Folyton csesztettek, pletykáltak rólam amiért szerényebb, visszafogottabb vagyok és nem mentem bulizni velük meg cigizni na meg pasizni. Ezért is elítéltek meg amiért a tanulmányi eredményeim is jók. Ők voltak azok a tipikus utcakölykök. Most megismertem egy talán normális lányt és rávettek menjek el velük bulizni  aztán szó nélkül egyedül hagytak. Újra kihasználtak. Szüleimmel nem a legjobb a kapcsolatom, de megvagyunk. És ezekért szerintem, de észre se vettem hogy sírok.

-Ohh, értem. Sajnálom. Tudod ha szeretnél velem bármikor bármiről beszélhetsz. Lehet azt hiszed én is kihasznállak mint a többiek de hidd el nem. Nem tenném. Ha gondolod barátok is lehetünk. - tette le elém a teát majd leült velem szembe.

-Köszönöm. És a teát is. - mosolyogtam kedvesen felé. Még váltottunk pár szót, mesélt két barátjáról Erenről és Mikasáról. Azt mondta majd egyszer bemutat nekik és nagyon jó barátok úgyhogy bennük is megbízhatok. Annyira elment az idő hogy azt vettem észre 4 óra van és hulla fáradt vagyok.

-Nekem lehet mennem kéne mostmár. - álltam fel az asztaltól, majd betoltam magam után a széket.

-Elég késő van. Nem...nem szeretnél itt aludni? Nem zavarnál és holnap szombat, suli sincs.

-Oh hát rendben. Köszönöm. - pirultam el.

-Menj el nyugodtan fürdeni addig megágyazok neked a kanapén ha ott jó neked. Kénylemes, nyugi. - nevette el magát. -Meg ruhát is adok.

-Oke. Köszönöm ténlyeg.

-Ugyan, semmiség. - adott a kezembe egy szürke melegítőt és egy pólót amivel bevonultam a fürdőszobába. 15 perc alatt végeztem is. A ruha kissé nagy volt rám de szerettem az ilyet, úgyhogy nem gond.

-Kész vagyok. - szóltam majd leültem a kanapéra.

-O-oke. Itt..itt lesz a távirányitó nézz nyugodtan valamit. Én is nagyon fáradt vagyok fürdéshez sincs erőm úgyhogy jó éjt. Szia. - mosolygott majd integetve vonult be a saját szobájába.

*Armin szemszöge*

Mire lefeküdtem minden álmosság ki is ment a szememből. Meg akartam lesni hogyan alszik (név). Miért is ne? Halkan kiosontam és átkukucskáltam a másik szobába ahol a lány alszik. Szerencsére már alszik úgyhogy nem kell magyarázkodnom mit keresek itt. Aranyosan aludt. Amit elmondott hogy hogyan is viselkednek vele a szívem is összeszorult. Nem érdemli meg. Szép és kedves lány. Van egy olyan érzésem, hogy egyre több időt szeretnék vele tölteni. Megtetszett ez a lány.

Bámézkodásom után vissza blattyogtam a szobámba amilyen halkan csak tudtam majd egy kis tv nézés után 5 óra körül engem is elnyomott az álom.

*reggel*

*(név) szemszöge*

Reggel 10 óra van. Gondoltam meglesem Armint alszik e még. Álmosan és kócosan mentem ki a szobából de mielőtt a szobájához értem volna hallottam hogy a konyhána munkálkodik. Odamentem hozzá mire észrevettem hogy reggelit csinál, ami  rántotta volt.

-Jó reggelt. - köszöntem majd levágódtam az asztalhoz, oda ahol tegnap is ültem.

-Jó reggelt. Hogy aludtál?

-Köszönöm jól.

-Csináltam reggelit. Tessék, egyél.
Én majd később eszek. Jó étvágyat. - mosolygott rám kedvesen. Valahogy tetszett ez a mosoly, jól ál neki.

-Oo, köszönöm. Igazán nem kellett volna.

Miután megreggeliztem közöltem hogy dolgom van és amúgy is meg van beszélve hogy ma délre otthon kell lennem és mire elindultam 11 óra volt úgyhogy gondoltam úgyse baj ha hamarabb érkezek kicsivel. Útra keltem azokkal a gondolatokkal hogy tényleg rendes és megbízhatok e benne. Arra jutottam hogy igen. Megbízok benne.