Te elfogadsz? [Armin x Reader] (Befejezett)

22. rész

Reggel van. Kialvatlanul ébredtem, ugyanis alig aludtam az éjszaka. Arminon gondolkoztam. Végülis nem csalt meg, de akkor is szólhatott volna róla. És mivel nem szólt, ez arra következtet hogy nem bízik bennem annyira. De valahol megkönnyebbültem, hogy nem önszántából tölti vele a szabad idejét és nem is akar tőle semmit. Viszont a bizalom fontos egy kapcsolatba és nem haragudtam volna meg ha tudom mi célból van vele és a csaj rá se tudna mászni, mert nem is emlékszik rá, magyarán nem tudja pontosan ki ő és egy idegent csak nem smárol le random. Főleg ha igaz az amit Armin mondott hogy megváltozott. Ma nem volt semmi dolgom. Senkivel nem volt megbeszélt találkozóm és Sasha is eszembe jutott. Már megtaláltam minden közösségi médián, így könnyen el tudom érni. Írok is neki egy üzenetet hogy lenne e kedve bepótolni az előzőt, ugyanis szegényt jól ott hagytam Armin miatt.

Me: Sziaa. Először is elnézést a múltkoriért. Jelenleg egyedül vagyok itthon, ha szeretnél nyugodtan gyere át.

Sasha: Halii. Nagyon szívesen átmegyek. Ebéd után jó ha megyek?

Me: Tökéletes. :3

Kell nekem is egy kis kikapcsolódás, szóval jól jön ez a találka. Mivel délelőtt 10 óra és körülbelül 13 - kor jön, veszek egy fürdőt. Egyedül voltam itthon. Anya nem tudom hova ment. Azt mondta hogy elmegy bevásárolni és utána elmegy barátnőjéhez és valószínű este ér haza. De végülis jó volt a csendes házba egyedül kikapcsolódni. A kellemesen meleg vízbe, a habok között ültem és csak élveztem a pillanatot. A telefonomon a kedvenc lejátszási listám ment mire hallottam hogy nyílik a bejárati ajtó. Sasha később jön és amúgy se tudna bejönni, anya este ér haza ez tuti...akkor egy valaki lehet. Mégpedi apám.
Lassan kiszálltam a kádból és magamra tekertem a törölközőmet. Óvatosan kinyitottam résnyire a fürdőszobaajtó jogy megbizonyosodjak tényleg ő e az.

-Van itthon valaki? - hallottam meg a nem várt vendégem hangját és itt bebizonyosodott hogy tényleg ő volt az. Visszadugtam a fejem, kulcsra zártam az ajtót és megtörölkeztem és felöltöztem mindezt villám sebességbe. Kimenetem az előszobába, de senki sehol. Benéztem a nappaliba és ott tv-zett apa.

-Te mit keresel itt? - szólítottam meg hirtelen.

-Ez az én házam is. Akkor jövök ide amikor akarok. Amúgy meg anyáddal akarnék beszélni.

-Nincs itthon. És...van képed beállítani csak úgy ide és elkezdeni itt sörözgetni?

-Ja. - itta tovább italát. Odasiettem hozzá és kikaptam kezéből a sörös üveget majd azzal a mozdulattal dobtam ki a a kukába.

-Sörre meg mindenféle piára bulira van pénzed de hogy nekünk fizesd amit kéne arra bezzeg nincs. - hadartam el egy levegővétellel.

-Hol van anyád? - terelte a témát.

-Nem tudom. - hazudtam, mikor nagyon is leg voltam buzonyosodva arrol hogy egy barátnőjével lóg.

-Ne hazudj nekem te piszok kölyök! - emelte meg a hangját. - Mindig is a plázába csavarog a barátnőjével, te is tudod. Tuti valamelyikkel vihorászik most is.

-Nem tudom. - feleltem ugyanazt.

-Tch. Nem pazarlom én ilyen kis kurvákra az időt. Hozzád is jön valaki, azért vagy így kiöltözve. - nézett rám szemrehányóan.
-Anyáddal együtt csak ezekhez értetek. Ne tudd meg előttem anyádnak is milyen élete volt. Jópénzért összefeküdt mindenkivel.

-Mi? - néztem magam elé sokkolódva.

-Jól hallottad. - ezzel fogta magát és kirohant a lakásból és az ablakon keresztül néztem, ahogy elhajt az autójával. Áthívtam Sashát, de valaminek megint el kellett rontania a kedvem. Pontosabban valakinek. Nyílván...
Térdeimre rogyva kezdtem el sírni. Nem bírtam tovább. Erennel és Mikasával kevesebbet beszélek, Armint elveszítettem, Sashaval megint hülyén jön ki a találkozó, költöznünk is kell, most meg megjelenik apa is. Nem hiszem el. Mi jön még? Fél óra után is a földön ücsörögve sírtam, amikor megszólalt a csengő.

-Nyitom. - szóltam elcsukló hangon.

-Mi a baj? - kérdezte tőlem Sasha amint meglátott. Azt hallottam idegeneknek néha jobb beszélni a gondjainkról és mivel őt még nem ismerem olyan nagyon, ezért megfelelőnek találtam erre a szerepre. Közel 2 órán át lelkiztünk minden féléről. Mindent elmondtunk a multunkról, figyelmesen végighallgattuk egymást.

-Nagyon sajnálom ami veled történt. - nézett mélyen a szemembe Sasha.

-Nem kell. Így megy ez. Majd egyszer jobb lesz. Tudom.

-De szerintem akkor most beszéld meg a dolgokat Arminnal.

-Okés. - igen, róla is beszéltem neki a családom és múltamon kívül. Mindenről beszámoltam neki.

Még váltottunk pár szót, majd Sasha elkísért Armin házáig és ott elköszöntünk egymástól. Megbeszélem Arminnal a történteket és visszaállítunk mindent olyanra, mint amilyen régen volt. Nagy sóhaj után vettem a bátorságot és becsengettem. Nem kellett sokat várnom, nyílt is az ajtó és egy kócos, otthoni ruhában lévő Armint állt szemtől szembe velem.

-Szia. - köszöntem elsőnek.

-Szia. Hát te? - vetett fel egy fájdalmas mosolyt.

-Jöttem beszélgetni. Tudod gondolkodtam és arra jutottam hogy...te nem tehetsz erről és nem önszántadból tetted ezt. Viszont ha teljes mértékben megbíznál bennem szóltál volna róla. Erről az egészről. És a bizalom egy kapcsolatba nagyon fontos. Ugye a kommunikáció is. Meg kell tudni beszélni bizonyos dolgokat. És bocsánat az elhamarkodott viselkedésemért. Nekifuthatnánk újra és szépen lépésről lépésre ki fogjuk alakítani a kapcsolatunk.

Se szó, se beszéd nélkül rántott hirtelen magához az általam szeretett fiú a derekamnál fogva majd hosszasan megcsókolt. Ebbe a csókba minden benne volt. Megbocsájtás, megértés, bocsánatkérés, szeretet.