Te elfogadsz? [Armin x Reader] (Befejezett)

Április 1. különkiadás

Sziasztok! Egy nagyon jó ötletet kaptam egy kedves olvasómtól, gyomorrek_lol - tól. A karakterek itt már idősebbek lesznek, mint magába a szotriba. Tehát ilyen 29-31. Jó olvasást! <3

☆☆☆

Éppen barátnőm, Mikasa felé tartottam, miközbe telefonon próbáltam elérni őt. Eren átjött Arminhoz még kora reggel, és ekkor indultam el otthonról, egyenesen Mikasa felé, aki most nem akart Erennel jönni, pontosan azért, hogy ketten ki tudjunk tervelni valamit Armin ellen. Eren már túl felkészült, vele nem sokat tudunk kezdeni, de Armin amúgy is a kis ártatlansága miatt könnyen kapható az ilyenre. Meg is érkeztem, és őrült módjára csengetni kezdtem.

-Jövök máár. - nyitotta ki az ajtót barátnőm, majd egy öleléssel köszöntöttük is egymást. - Na mi a nagy terv? - kérdezte, miközbe beinvitált magához.

-Nagyon jól kitalátam hallod. - siettem a nappaliban található kanapé felé, mire le is ültünk mindketten. - Tehát. Most így bolondok napja alkalmából arra gondoltam, hogy Armint kicsit meg kéne viccelni. A terv a következő. Elmegyünk majd hozzánk, és egy idő után eljátszom, hogy rosszul lettem. Ekkor eljössz velem mosdóra, meg tudod ilyenek. Utána, visszamegyünk, és bevallom Arminnak, hogy "terhes vagyok", de csak később akartam elmondani, mert biztosra akartam menni. Egyébként arra számítsunk, hogy biztos utánunk fog jönni, miközben "rosszul leszek". - vázotlam fel a tervemet.

-(Név), ez baromira tetszik. - lelkesedett Mikasa. - Kár, hogy ilyen nem jutott nekem is eszembe. Bár ez azért nem lenne, jó, mert mostanába tényleg elkezdtünk gondolkodni egy kis lurkón.

-Komolyaan? Ugye én leszek a keresztanya?

-Ez nem is kérdés. - moslygott rám kedvesen.

-Biztos vagyok benne, hogy csodálatos szülők lennétek Erennel. Nagyon boldog leszek.

-Hát még mi. Na de, ti nem gondolkodtatok egy pici Arminon még?

-Volt róla szó, igen. És annyira melegséggel tölt le az, ahogy elképzelem Armint, ahogy a kisbabánkat tartja a karjaiba. - mosolyodtam el. Tényleg sokmindent megbeszéltünk ezzel a témával kapcsolatosan, és jelenleg is rajra vagyunk az ügyön, ezért egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy ez nem a megfelelő pillanat. De annyira kíváncsi voltam már a reakciójára, és annyira izgatott lettem ettől a tervtől, hogy végül arra jutottam, hogy megteszem. Természetesen Mikasa közreműködésével.

-Akkor, mikor induljunk? - kérdezte Mikasa, miközben a konyha felé vette az irányt, mire én követtem őt.

-Szerintem indulhatunk. Izgatott vagyok nagyon.

-Én is. De előtte gyorsan csomagolok egy kis sütit nektek. Túl sokat csináltunk Erennel, és mi úgyse esszük meg ezt mind.

-Oh, köszönöm. Mindig olyan finomakat csináltok. - mosolyogtam rá hálásan.

-Csinálok. Én. - javította ki magát. - Valójában Eren többet árt a konyhában, mint segítene.

-Komolyan? Ezt eddig nem is mondtad. - nevettem fel.

-Mostmár tudod, az a lényeg. De induljunk mostmár.

Boldogan sétálgattunk a házak között, amikor elkezdett esni az eső, így futni kezdtünk. Egyre jobban rákezdett, esernyő meg nem volt nálunk, így kissé megázva, de elértünk végre az úti célunk.