18. rész

226 20 31
                                    

Nemm tudtam eldönteni melyik érzés is tombol bennem a legerősebben. A düh, vagy a csalódottság, netán a féltékenység?

-(n-név)? Jól vagy? - zökkentett ki sokkos állapotomból Sasha.

-J-ja igen...

Nem hiszem el hogy ez történt? Lehetséges ez egyáltalán? Hiszen Armin megutálta azt a lányt... vagyis eddig azt hittem.

-Figyelj, nem érzem magam valami túl jól. Ha nem lenne gond hazamehetnék? Esküszöm bepótoljuk ezt még. Írj rám és összehozunk még sok ilyen talit.

-O-oh. Semmi baj sincs. Hazakísérlek. És szólj ha tényleg nem javul az állapotod. Segítek neked. - válaszolt kedvesen. Nagyon rosszul esett hogy hazudnom kellett neki. Na meg elég béna kifogást találtam ki, de valamit tennem kellett. Muszáj vagyok tisztázni magamba a dolgokat. Nem tudnék ugyanúgy tovább viselkedni mintha mi sem történt volna.

Sasha hazakísért és még egy kicsit maradt amíg "jobban nem lettem". Rettenetesen fájt a lelkemnek hogy én vagyok az az ember aki hazudik a másiknak. Folyton engem közösítettek ki és bántottak és most hogy lett egy új barátom én is rosszat cselekszem. Lehet megértette volna a helyzetem, de túl hosszú lett volna elmesélni mindent ott hirtelenjébe.

*másnap*

Telefonom pittyogó hangjára ébredtem. Elfelejtettem tegnap este lenémítani. Amit megláttam ki írt meg se nyítottam az üzemetet csak mérgesen tettem vissza éjjeliszekrényemre. Kíváncsiságom mindennél erősebb volt ezért is olvastam el inkább az üzenetet.

❤️Bébibogyesz❤️:  Jó reggelt, hercegnő!

❤️Bébibogyesz❤️: Hogy aludtál?

❤️Bébibogyesz❤️: Ma tudunk találkozni?

*10 perc múlva újra írt*

Az újabb üzeneteket nem nyitottam meg csak úgy lestem meg őket hogy nem nyitottam meg azokat. Többnyire abból álltak hogy "baj van"? vagy hogy miért nem válaszolok mikor elérhető vagyok és meg is nézem. Hagyom gondolkozni kicsit. Mimor megunta az irosgatást hívni kezdett. Nem vettem fel, de nem is tettem le. Csak hagytam hogy csörögjön. Ötödik hívásánál már felvettem mert féltem még személyesen fel is keres, valamint meg akartam neki mondani a magamét. De mivel hirtelen vettem fel a telefont nem annyira tudtam hogyan mondjam el neki ésszerűen. Lehet jobb lett volna ha simán kerülöm de akkor Eren és Mikasa is folytton azzal jönne mi a bajom utána lehet belefáradnának és nem törődnének velem. Végül úgy döntöttem megmondom neki hogy mit is veszített és mekkora egy gerinctelen állat.

-Végre már hogy felvetted. Jézus. Nagyon aggódtam ám érted. - sóhajtott megkönyebbülten.

-Te akkora egy szemét vagy de komolyan. Képes vagy a tegnapi után jópifizni itt nekem.

-Tegnapi? Tegnap n-nem is találkoztunk. Miről beszélsz? Miért vagy ilyen mérges? - beszélt megszeppenve.

-Még kérdezed is? Tudod hogy nagyon kevés, sőt, csak rátok számíthatok és azt is tudod hogy nehezen bízom meg az emberekben mégis képes voltál ezt tenni velem. Megbíztam benned mert elérted, hogy rád tényleg bármikor számíthatok. Persze neked sok barátod van, így neked alap minden ami a barátsághoz tartozik de nekem nagyon nagy kincs vagy. Ha a helyzetembe lennél te is megbecdülnéd azt az egy igaz barátod is. De neked alap minden, neked minden jár ugye? Ki tudja kikkel csalsz össze vissza. És ne nézz hülyének mert saját szememmel láttam ahogy azzal a franc tudja hogy hívják exeddel vásárolgattál és nagyon úgy tűnt hogy puszipajtások vagytok. - szóltam mindvégig dühösen hozzá, mire a végére elsírtam magam. Nekem csak ők hárman voltak akiket nagyon megbecsültem, hiszen nem volt eddig olyan ember aki ne ítélne el túl szerény szemékyem miatt vagy fogadna el olyannak amilyen vagyok.

-(név) én....meg tudom magyarázni. - szólt könnyes hangon.

-Tipikus pasi szöveg. Ti mindig mindent meg tudtok magyarázni...Ezt nem néztem ki belőled, Armin. - ezzel le is tettem. Sírva dőltem vissza az ágyba és csak arra tudtam gondolni hogy milyen jól megvoltunk együtt. Miért kellett így történnie? Mindvégig hazudott volna, utána meg csak röhögött hogy mindent el is hiszek neki? Gratulálok Armin Arlert, elérted hogy méginkább ne tudják bízni az emberekbe. Úgy érzem tényleg senkinek nem számítok. És ez így ment még egy hétig. Igen, egy hét után se beszéltünk Arminnal csak max írt két naponta pár sort de nem nagyon válaszoltam rá. Túlságosan megbíztam benne és tessék. Ilyen nagy pofon ért. Senkiben nem lehet 100%-an megbízni mert utána borzalmasan fájni fog hogyha csalódni fogsz az illetőben. A legjobbnak tűnő emberek is okozhatnak nekünk mérhetetlenül nagy fájdalmat. Ebbe az egy hétbe ahelyett hogy a barátainmal élvezném a nyarat, a szobmába ücsörgök 1 hete és a telefonom és a könyveket bújom. Anyának elmeséltem ezeket a dgokat azért és megértett. Túlságosan sokat nem reagált rá, mintha ez az egész annyira nem is érdekelné. Nem is nagyon van itthon. Elkezdett bulizni járni, rászokott a cigire és néha iszik. Apa nem fizet semmit havonta ezért nem álunk valami fényesen. Eren és Mikasa sokat kerestek, volt hogy szó nélkül átjöttek én pedig elmondtam mindent nekik. Ők se nézték ezt ki Arminból és haragudtak is rá hogy ezt tette egy állításuk szerint kedves, aranyos és ártatlan lélekkel aki csak a jót érdemli. Nem tudom valaha is képes leszek megbocsájtani Arminnak ezt az egészet vagy újra bízni benne. Tényleg senkire nem számíthatok már. Anyámat nem érdeklem, apámat úgyszint, a barátom most vert át vagyis csalt meg így a bizalmamat is elvesztette és nem is beszélünk. Eren és Mikasa néha azért írogatnak, de túl elfoglaltak mostanába. Sashaval chatelegetek de ennyi. Igazán senkinek nem számítok. Viszont az öngyilkosság nem segítene, tudom jól. Minden rossz után valami jó jön, csak várni kell rá. És bízom benne hogy egyszer végre valahára rám is rámtalál a boldogság és igazán fontos leszek valaki számára.

Hirtelen üzenetem jött. Jelenleg egy vasárnapi nap van méghozzá este. Az üzenet Armintól jött. Sokat gondolkoztam rajta hogy letíltom, de lehet az elmenekülésnek és gyerekességnek tűnne.

Armin: Utálsz? Utálj. Már nem szeretsz? Ne szeress. Ignorálsz, próbálsz elfelejteni? Tedd ezt. Nem érdekel mit csinálsz, de nagyon meg szeretném beszélni a dolgokat, hisz még meg se hallgattál, valamint tudatni szeretném veled, hogyha ezeket csinálod én akkor is végtelenül szeretlek, drágám. Még ha nem is hihető most ez ennyire, akkor is így van.

Miután elolvastam földhöz vágva telefonom zuhantam térdre és keztem el újra zokogni.

Te elfogadsz?  [Armin x Reader] (Befejezett) Donde viven las historias. Descúbrelo ahora