Te elfogadsz? [Armin x Reader] (Befejezett)

26. rész

*1 héttel később*

-Tehát akkor itt lesznek a te ruháid. Oké? - fordult felém Armin, miközbe éppen a ruháim rendeztül el nála. Minden más már megvolt. Az íroasztalon osztozkodunk, és az egyik polcon az ő tankönyvei a másikon pedig az enyéim lesznek. (mármint tudjátok az íróasztalba vannak azok a polcok meg a fiók)

-Tökéletes. - mosolyogtam rá.

-Okés. Akkor mindennel megvagyunk. És még egyvalami hátra van.

-Ójaj. Tényleg.

Még a fizetségünk nem adtuk ida a Reinernek nevezett férfinek. Azóta többször is találkoztunk velük a városba, parkba egy közös séta esetén, de ilyenkor csak szúrós pillantást vetettek felénk. Nem felejtették el azt, amit megbeszéltünk, és mi sem.
Egy fél óra múlva Mikasa, Eren, Armin és én már ott voltunk, ahol 1 héttel ezelőtt, Reineréket várva. Nem kellett sokat várni, hamarosan felbukkant a kocsijuk amit azonnal felismertem.

-Ott! - mutattam a közeledő jármű irányába, mire mindenki oda vezette a tekintetét. Szerencsére éppenhogy össze tudtuk szedni a kívánt összeget, így nem kellett aggódnunk. Egymás mellett álltunk és vártuk hogy leparkoljanak és lerendezhessük végre ezt az ügyet. Végignéztül ahogy kiszállnak a kocsiból, majd megáll előttünk a szőke, magas férfi. Egyedül volt. Nem voltak vele a társai. Ennek részben örültem is, mert kevésbé ijesztő, hogy csak egy gazember áll előttem, nem pedig egy egész banda.

-Tehát. - köszörülte meg a torkát Eren. - Itt van. Tessék. Számold meg ha nem hiszed hogy megvan az teljes összeg.

Nyílván neki nagyon "fontos" ez a pénz és alaposan átszámolta.

-Kössz. Ezzel most kimentettetek egy elég zürzavaros helyzetből. - nézett ránk semleges arckifejezéssel, amikor végzett a számolgatással.

-Rendben. Innetől semmi rosszba nem szeretnénk belekeveredni, tehát megvan amit akartál, nincs már szükséged ránk. Végeztünk. - mondta Eren, majd mind a négyen hátat fordítva, további szó nélkül hagytuk ott az illetőt.

-Srácok. - vigyorogtam rájuk.

-Igen? Mi az baba? - kulcsota össze a kezünket Armin.

-Van egy meglepim.

-Naa, mi? - kíváncsiskodott Mikasa.

-Menjünk a kávézóba. Ott van a meglepi. - húztam őket magam után.

-Nem kívánok most semmit. - Armin.

-Nehogy vegyél bármit is nekünk. - Eren.

-Nekem hamarosan mennem kéne, tudod, nem érek rá túl sokáig iszogatni. - Mikasa.

Ehhez hasonló szólások ütötték meg a fülemet, ám de nem sejtették hogy mit is akarok. A meglepetésem pedig nem valami, hanem valaki.

-Íme. Bemutatom nektek, egyik barátnőmet akiről oly sokat meséltem már, Sashát. - vezettem őket ahhoz az asztalhoz, ahol barna hajú barátnőm ült.

-Sziasztok. - köszönt kissé félénken. - Hallottam ám rólatok.

-Jézusom (név), miket zagyváltál rólunk?

-Csak jókat. - kacsintottam.

-Sziaa, én vagyok Mikasa. - ugrott mellé a lány.

-Igen, igen. Téged megjegyeztelek. - mosolygott kedvesen Sasha.

-Eren. - nyújtotta jobbját  a lány felé.

-Én pedig Armin.

-(név) rengeteget álmodozott rólad. - nézett ezután rám.

-Sasha! - böktem meg a vállát elpirulva.

-Hát na, szerinted nem tudja? Ő meg rólad álmodozik Erennek. Gondolom. Meg a haverjainak.

-Hát ez így van. - helyeselte Armin.

Mindannyian helyet foglaltunk, majd ittunk limonádét és sokat beszélgettünk. Sasha megtalálta a helyét közöttünk és valószínű, hogy innentől ő is részt fog venni időnként a találkozásgatásunkba.
Mikasának hamarabb el kellett mennie sajnos, de majd bepótoljuk ezt még vele.

-Oh, elnézést anyukám hív. - mondta Sasha, majd felállt és távolabb ment hogy nyugodtan tudjon telefonálni.

-Mennem kell mostmár. - jött vissza egy öt perc múlva. - Nagyon örülöl, hogy megismerhettelek benneteket. Élveztem a társaságotokat, remélem még sok időt fogunk együtt tölteni.

-Majd beveszlek téged a csoportunkba. - mondta Eren.

-Okés.

-És krumplis lány lesz a beveneved a csopiba. Tudom hogy a függője vagy a krumplinak és a húsnak.

-Ahj, oké. - sóhajtott a lány majd elnevette magát, mire mi is követtük példáját.

-Na, sziasztok. - ölelt meg engem, majd integetve távozott a helyiségből.

-Nagyoon bírom a kiscsajt. - szólalt fel Eren, csípőre tett kézzel.

-Hékás. Ott van Mikasa.

-Nyugi, nem lesz itt semmi probléma. - utalt arra Eren, hogy csak barátok lesznek Sashával és nem úgy értette hogy tetszik neki.

-Na jólvan. Mi is mehetnénk már haza. - pillantott rám.

-Olyan fura. Olyan fura hogy mostmár egy az otthonunk. - hintettem egy apró csókot Armin szájára.

-Na jó. Hagylak titeket turbékolni. Csak egy jó tanács : ne itt csináljátok. Na léptem, sziasztok. - röhögött Eren, majd ő is hazafelé vette az irányt.

Arminnal mi is így tettünk, és összekulcsolt kézzel mentünk haza. Örültem, hogy minden rendbe jött és egyenesbe van. Boldog voltam, hogy új életet kezdhettem és ebbe beletartozott Armin. Hálás voltam a barátaimnak hogy nem ítélkeztek felettem mint a legtöbb ember.

__________________________________

Hát...próbáltam valami mémet összeállítani. Ha nektek van valami ehhez hasonló ötletetek instán átküldhetitek vagy akár emailbe.

Instám: laura_krps

Email: laurakrps@gmail.com