Te elfogadsz? [Armin x Reader] (Befejezett)

3. rész

-Ki. Volt. Ez. A. Fiú. - állt velem szemben anya.

-Oh hát tudod egyik osztálytársam akivel nagyon jóba lettem. Tán baj? - hazudtam.

-Jó, értem. Nem baj. Azért örülök hogy vannak már barátaid. Nem szeretnéd holnap a lányokat áthívni ebédre?

-Amm...nem hiszem hogy rá érnének. Más programjuk lesz. - valamit gyorsan kitaláltam, ugyanis semmikép nem akartam egyikkel se találkozni.

-Miből gondolod? - vont kérdőre anya.

-Mondták. - hazudtam ismét. Nem akarok velük találkozni se beszélni.

-Hazudsz. Na mondd el szépen hogy miért nem akarsz velük találkozni. - húzta fel egyik szemöldökét anya.

-Kissé összevesztünk. Ennyi az egész.

-Mégis min? Beszéljétek meg. Nagyok vagytok már, meg tudjátok oldani. Ne tétlenkedjetek.

-Anya te ezt nem érted. De én se hogy miért akarod ennyire rámsózni ezt a barátságot. Biztos azért hogy legyen kikhez lepasszolni hogy addig apával huncutkodjatok itthon. - keltem ki magamból, majd a szobámba siettem. Anya nem jött utánam. Egy kicsivel később láttam az ajtómon keresztül az árnyékât ahogy elmegy a konyha felé. Elszégyelte volna magát? Hátha gondolkozik kicsit. Nem vágytam semmi másra jelen pillanatba, csakis egy dologra. Arra hogy egyetlen barátommal, Arminnal legyek. Csak ültem az ágyamon mire a telefont hallottam meg jelezni hogy valaki írt. Amikor megláttam ki is írt gyomrom görcsbe rándult. Az a lány aki milyen kis angyalkának tetette magát, akibe tényleg láttam esélyt hogy barátra lelehetek majd szépen a többi lánnyal együtt magamra hagyott. Azt írja: Na szia! Ma este 19:00-kor gyere a parkba ahhoz a padhoz ahol régebben is ültünk. Mert ha nem, akkor elmondom anyukádnak hogy azon az éjszakán egy fiúval aludtál nem pedig nálunk. Utána mehetsz a fiúdhoz sírni hogy anyuci leszidott. Na puszaaa. Ma tali.

Elképesztő. A sírás kerülget. Méginkább Arminra lenne szükségem. Mégis honnan tud arról hogy anyának azt mondtam hogy náluk aludtam közbe nem is. Várjunk...honnan tudnak Arminról? Nekem elegem van. Mikor lesz már vége? Folyamatosan évek óta ez megy. Szidnak, elítéknek és így bánnak velem mint ahogy most is. Többször fordultam már pengéhez, és azt hiszem megint ezt fogom tenni. Lassú léptekkel mentem ki a szobámból nehogy észrevegyenek anyáék. A nappaliba tv-t néztek. Beosontam a fürdőszobába majd egy borotvát vettem most elő. Remegve helyeztem karomra az eszközt majd elég rendesen hozzászorítottam. Lassan kezdtem el végig húzni karomon melyet összeszorított fogakkal próbáltam tűrni. Marta a bőröm. Nagyon fájt. A vér kibuggyant ereimből majd amikor úgy láttam hogy megfelelően véres a karom remegve csuklottak össze lábaim. Lábaimat felhúztam majd halkan sírni kezdtem. Szerencsére horkolást hallottam ami azt jelentette szüleim alszanak vagyis szabad a pálya. Csöndben mentem vissza szobámba szipogva majd összekapva magam indultam el a találkozóra. Hossz ujjút vettem fel hogy nehogy észrevegye bárki is a sebeket. Főleg a nagy "barátnőm" akivel most talizok mert olyan joo "puszipajtások vagyunk". 20 perc séta után oda is értem a megbeszélt helyre. A lány már ott volt. De nem volt egyedül. Rajta kívül még 5 lány volt ott. Nagyot nyeltem majd hozzájuk lépkedtem. Próbáltam magabiztosnak tűnni de nem ment. Egyből mindent a fejemhez vágtak.

Haszontalan Liba! Mit képzelsz magadról? He? Csak hogy tudd minket sosem fogsz tudni felülmúlni te kis semmirekellő. Haszontalan vagy. Most sem tudsz kiállni magadért. - majd hangos nevetésbe törtek.

Ezek a szavak hangoztam a fejembe miközbe csak könnyes szemekkel vártam miket fognak még hozzám vágni.

-Ti mit képzeltek magatokról? Mégegyszer meg ne lássalak titeket (név) közelébe megértettétek?- hallottam meg egy ismerős hangot mire felcsillantak a szemeim. Armin volt az. Pont erre járt és épp megvéd engem. Hallom ahogy kiabál a lányokkal majd sikeresen el is küldte nagy nehezen őket.

-Hé. Jól vagy? Bántottak? Miért vagy hossz ujjuba? Nemsoká nyár van? Ugye...ugye nem az amire gondolok? Mutasd a kezed!- vált hangja aggódóvá majd parancsolóvá.

-Csak...beteg vagyok és fázok. - szipogtam.

-Jó kifogás sose rossz. Húzd fel vagy én fogom. - mutatott a ruhadarabra.

-Jó. - ezzek felhúztam az anyagot a karomon mire a fiú szemei elszörnyülködve jártak a karom és a szemem közt.

-(név), ugye nem mondod komolyan? Ezért a ringyókért nehogy már bántsd magad! Irigyek (név) , irígyel fogd fel. Csodálatos ember vagy ezt jegyezd meg. Nagyon jó barát vagy tényleg. Itt vagyok ha baj van azokkal meg nem fogalkozz. Jó? Meg-meg ö-ölelhetlek?

-Igen. - pirultam el, majd szoros ölelésbe vontuk egymást. Perceken át egymás karjaiba voltunk, melyet a fiú szakított meg.

-Mondd, lenne kedved velem hazajönni? - simított végig karomon.

-I-igen. Köszönöm.

Majd újra megölelt és a háza irányába vettük az utat. Csendben sétáltunk egymás mellett mire csak arra eszméltem fel hogy a szőkeség otthonánál találom magam.

-Kérsz valamit inni vagy enni esetleg? - kérdezte kedvesen miután felmentünk a lakásába és helyet foglaltam a kanapén.

-Nem, köszi.

-Szeretnél nézni valami filemt akkor? Vagy mihez lenne kedved?

-A film nézés jó lesz.

-Rendben. Mit szeretnél nézni?- mosolyodott el majd leült mellém és mélyen a szemembe nézett.

-Ne horrort. - kuncogtam el magam. - Ha igaz volna. Az jó lesz.

-Rendben. Egyébként azt én is szeretem.

*Armin szemszöge*

Egyszer csak halk szuszogásra lettem figyelmes. A lány fejét vállamra hajtva aludt el. Aranyosan aludt. Nem volt szívem felébreszteni így neki dönte a fejem szenderettem el én is. Percek múlva én is az igazak álmát aludtam.

                        * * *

Remélem eddig tetszik a sztori. Nekem ez most nagyon is bejön. Már várom hogy megírjam a további kis részeket. Hamarosan jön a kövi. Ja és a helyesírási hibákért bocsi. Csak már nem olvastam vissza szoval előfordulhat.