CALL OUT MY NAME || GEORGE WEASLEY ||

1. CASSANDRA ROSALINE WATT

Cassandra Rosaline Watt szobájában minden a feje tetejére állt. A mai napra nagytakarítást szervezett be magának, mivel hat nap múlva a legjobb barátaihoz kell majd utaznia. Ugyanis a nyári vakáció utolsó egy hetét náluk fogja tölteni.

Ezért is gondolta, hogy jó lenne úgy elmenni itthonról, hogy előtte mindent rendbe tesz. Nem akarta, hogy az anyukája infarktust kapjon, mikor portalanítás miatt a későbbiekben belép majd a szobájába.

Csak hát, nem éppen úgy alakultak a dolgai, ahogy ő azt eltervezte. Agyban már rég a barátaival szórakozott, ezért sem tudott arra koncentrálni, amire igazán kellett volna. Mindenbe belekezdett, s mindent félbehagyott.

Rá tört egy kisebb hiszti roham, ezért úgy döntött, jobb ha lemegy a konyhába és készít magának egy frissítő kávét.

Amikor leért, az édesanyja szintén el volt foglalva a takarítással. Ő könnyen megtudta oldani, hogy gyorsabban és eredményesebben dolgozhasson.

Merthogy Rosaline Collins-Watt boszorkány volt. Úgy bizony! Cassandra apja, Paul Joseph Watt pedig varázsló.

S hát, mit adott Merlin ennek a két csodálatos embernek? Egy kislányt, akinek szintén olyan adottságai lettek, mint a szüleinek. Cassandra is varázserővel rendelkezett.

Cassandra – aki közel állt a szívéhez, simán csak Cassie volt. - gyönyörű, csinos lány volt. Anyjának mása. Egyedül a szemét nem örökölte tőle. Zöldes-kék szemei az apjáéra hasonlítottak. Az adottságaira sokan irigykedtek az iskolájában. Természetesen göndör, gesztenyebarna színű haja a derekát verdeste. Testalkata az „átlagos" kategóriába tartozott. Nem volt se vékony, se telt. Pont ott kerekedett teste, ahol kellett. A naptól megbarnult bőre már abnormálisan makulátlan volt. Egyetlen egy pattanás sem tarkította testét. Pedig jócskán benne volt a serdülő korban.

Tizenhat éves lett májusban. Milyen jót is bulizott akkor a barátaival!

Elmosolyodott magában az emléken.

- Mond csak, ennyire nevetségesen nézek ki?

Rosaline csípőre tett kézzel állt a nappali közepén, egy bolyhos fehér szőnyegen. Onnan figyelte a lépcsőn álldogáló, elbambult lányát.

- Mi? Jaj, dehogyis! Mondjuk... azt a mamuszt igazán mellőzhetnéd...

Cassie anyja egy cuki macska fejet ábrázoló mamuszt viselt. Még ezzel talán nem is lett volna problémája a lánynak. Csak mikor az anyja tett akár egy kisebb lépést is, a lábbelije nyávogás szerű hangot adott ki. Elsőnek még nevetséges volt, de egy idő után kezdett az inkább idegesítővé válni. Cassie fülében akkor is a kényes hang csengett, mikor hallótávolságra volt az anyjától.

Az anyja egy szórakozott mosolyt villantott rá, s direkt lépkedni kezdett. Cassie fejvesztve bemenekült a konyhájukba. Anyjának a nevetését még akkor is hallotta, mikor már a kávé zaccot dobta a szemetesbe.

Reggel tíz óra volt. Mégis úgy tűnt, mintha késő délután lett volna. Korán reggel kidobta az ágya. Az izgatottsága miatt este alig tudott elaludni, reggel viszont már hat órakor fel is nyitódott a szeme.

Nem ez volt az első alkalom, hogy Cassie az Odúba készül menni. Számtalanszor járt már a Weasley családnál, mivel a szülei és persze ő maga is jóban volt az egész családdal.

Cassie a kilenc tagú családból kettőért különösen oda volt. Az ikrekkel, Fred és George Weasleyvel azóta voltak barátok, mióta elkezdték hat évvel ezelőtt együtt a Roxfortot.