CALL OUT MY NAME || GEORGE WEASLEY ||

14. INDULATOK

Cassie

Cassie gyorsan elköszönt a triótól, majd bizonytalan léptekkel kikerülte a tömeget, hogy oda tudjon menni a srácokhoz.

- Lám csak. Előkerültek az elveszett báránykák?

Csodálkozott azon, hogy ennyire lazára tudta venni a hangját. A fejében a mondatok egyáltalán nem akartak normálisan összeállni, pedig egész nap erre a pillanatra várt.

Fred és George egymásra pillantva bólintottak egyet. Az előbbi Cassie mellé állva átkarolta a vállát.

- Remélem nem haragszol ránk... annyira. Nyomós okunk volt kihagyni a mai napot. Igaz, Georgie?

George ismételten bólintott egyet, de a szemeivel másfelé tekintett. Cassie szempillái alól nézett rá, de az mintha ott se lett volna. George figyelembe se vette.

A szíve fájdalmasan kihagyott egy ütemet, s magában fohászkodott azért, hogy ne az legyen, amit be beszélt magának. Nem akarja, hogy eltávolodjanak egymástól.

De mégse tudta rá venni magát, hogy megszólítsa a fiút. Gyomrában görcsöt érzett, a kezei remegni kezdtek. Ezért úgy döntött, jobb, hogyha most azonnal lelép innen, még mielőtt valami hülyeséget csinálna. Azzal se foglalkozott, hogy megkérdezze Fredtől a távollétük okát.

- Értem... ühm– akkor én azt hiszem megyek és lefekszem – kezdte, mutatóujjával a válla fölé mutogatva. Lefejtette magáról Fred karját, aki értetlenül nézett rá. - Fáradt vagyok.

- Ne már! - nyafogott. - Gyere velünk a konyhára! Nem volt kedvünk csatlakozni a többiekhez, ezért–

- Most nem megyek – vágott a szavába. Bár igazából legbelül vágyott arra, hogy velük tartson.

Fred meg is lepődött rajta, mégsem erőltette tovább a dolgokat.

- Oh – motyogta, majd Georgera pillantott. George immár a cipőjét bámulta. - Akkor... reggel majd találkozunk, gondolom.

- Igen – bólintott a lány.

Ezután elköszönt tőlük és amilyen gyorsan csak lehetett, eltűnt a barátai szemei elől.

-----

Másnap reggel Cassie kelt fel a leghamarabb a szobatársai közül. Este arra hagyatkozott a fiúknak, hogy fáradt, megy és lefekszik.

Az igazságtól ez eléggé messze állt.

Ahogy lenni szokott, amint ágyba került egy kiadós fürdés után, az agya megállás nélkül járni kezdett. Végül, olyan hajnali három óra fele vergődte magát álomba.

Talán csak a büntetése miatt volt pocsék kedve Georgenak.

Tényleg... még meg sem kérdezte, hog, mi történt vele a délután folyamán. Folyton csak magára, meg a kibaszott szar helyzetükre gondolt, arra nem, hogy George vajon hogyan is lehet. Eléggé önző viselkedés volt ez a részéről.

Most már tényleg muszáj lesz beszélnie vele. Nem lehet ennyire gyerekes. Merlinre, a legjobb barátjáról van szó! Csak nem fogja levenni a fejét...

A Nagyteremben páran üldögéltek még mikor Cassie megérkezett.  A tanári asztalnál is csak még Flitwick és Bimba professzor ült.

A griffendélesek asztala is majdhogynem üres volt, kivéve azt a néhány háztársát, akik a korán keléseknek voltak a hívei. Köztük volt Hermione is, így Cassie nyomban mellé is szegődött társaság hiányában.