CALL OUT MY NAME || GEORGE WEASLEY ||

8. HELLÓ ROXFORT!

Hétvégén hozom a másik két részt! Ne felejtsetek el véleményt írni a fejezet végén, kiváncsi vagyok ki mit gondol, meg úgy kb. mindenre. :D 

Jó olvasást nektek! <3

 Amint a Roxfort Expressz lefékezett Roxmorts vasútállomásán, a diákok elkezdtek kiözönleni a fülkékből, ezzel kisebb tömörületet okoztak, hiszen már a a folyosón is egy csomóan várakoztak.

Cassie kényelmesnek nem nevezhetően feszült neki Fred hátának, míg George mögötte szó szerint már rajta feküdt.

A lány a hátán érezte a fiú izgatott szívdobbanásait, és a nyakán a hosszú sóhajait, amik egyre mélyebbek és mélyebbek lettek.

- Mi lesz már? - fortyogott Fred. - Ron, te meg mi a fészkes fenét csinálsz?

Cassie legjobb barátja mögül lesett ki, hogy lássa, mit is csinál az említett. Kissé nevetségesen nézett ki, ahogy Pulipinttyel harcolt a folyosó közepén. A bagoly amilyen kicsi, olyan erősnek bizonyult, merthogy minden erejét bevetve úgy ráncigálta Ron régi dísztalárját, mint egy felbőszült kutya.

Nevetve megnézte a saját madarát. Bonnie nem észlelt a külvilágból semmit sem, ugyanis mélyen elaludt.

- Lehet, hogy hagynom kéne inkább – lihegte Ron. Körülötte mindenki hangosan nevetett. - Úgy is egy borzadály ez a darab.

- Emlékezz mit mondott anyukád – figyelmeztette vigyorogva Harry, aki még a fülkéjük ajtajában álldogált. - Ha nem veszed fel, kénytelen leszel meztelenül menni az ünnepélyekre.

- Inkább megyek úgy, minthogy felvegyem ezt az ócska darabot! Amúgy is, ez tuti, hogy a Ginnyé, csak anya akar engem megszívatni.

Fred és George nevetése bezengte a folyosót. Miután sikeresen leszálltak a vonatról, az iskoláig vezető úton az ikrek végig Ront piszkálták. E miatt legalább a kedvük is derűsebb lett, merthogy hiába utaztak a flákereken, mindannyian bőrig áztak.

Cassie csillogó szemekkel vizslatta a száztornyú kastélyt, ami messziről is már már ragyogott az ablakokból kiáradó fények miatt. A megannyi hintó a hatalmas szárnyas vadkanok szobraival kidíszített vaskapun begördültek, majd perceken belül egymás után meg is álltak, ahogy megérkeztek a kastély magas tölgyfa ajtaja alatti lépcsősor elé.

- Annyira izgatott vagyok! - ugrándozott a lépcsőkön felfelé Ginny. - Ma végre lehull a lepel a hatalmas titokról. Végre már!

- Malfoy tudja – lihegte Hermione Cassie másik oldalán, aztán mélyen felhördült. - Annyira utálom! Most is kis híján múlott, hogy Ron és Harry neki ugorjon. Az kéne még, be se érkeztünk a suliba és máris bajba kerültek volna!

Cassie gyomra összezsugorodott, ahogy visszaemlékezett a vonatútra. Kétség kívül, ő sem szívleli a Malfoy fiút és annak a bandáját.

Nem volt elég az, hogy mire felértek a lépcsőn, a végére majdnem kiköpték a tüdőjüket, ráadásul teljesen eláztak és átfáztak. Nem, az első nap alkalmából - s mivel Hóborc köztudott, hogy mennyire szereti megviccelni a tanulókat és tanárokat egyaránt -, ahogy beléptek a nem sokkal melegebb, de legalább száraznak vélt bejárati csarnokba, nyomban a nyakukba szakadt egy hatalmas, vízzel teli luftballon, ami egyszerre eltalálta Cassiet és az ikreket is.

- Hogy a fene– HÓBORC! - mérgelődött George, s bemutatott a felettük lebegő kopogó szellemnek, aki nem volt rest viszonozni a kedves üdvözlést.