CALL OUT MY NAME || GEORGE WEASLEY ||

4. KÜLÖNÖS ÉBREDÉS

Khm... helló! 

igen-igen... tudom, hogy azt írtam, hogy egyszerre több részt fogok feltenni. 

de nézzétek el nekem ezt a botlásomat. ma elégé beleéltem magam az íásba, így nem csak ide, de a freddies sztorimba is tudtam feltenni egy részt. 

köszönöm a több mint 450 megtekintést! Wow, imádlak titeket! <3 

ne feledjétek el megírni a véleményeteket és a kritikáitokat megírni a fejezet végén! 

jó olvasást kívánok! <3

 Cassie és George a konyhában voltak. Kezükben egy-egy bögre volt, amiben gőzölgött a frissen főzött málnatea.

A fiú az anyja -féle töltött fánkokból párat kirakott egy tányérra, és a lány elé tette. Még a vázából is kicsent egy vörös rózsát, amit még Ginny szedett ma délután a kertben. Azt is Cassie kezébe adta.

A lány rájött, hogy a fiúnak bűntudata lehet. Merthogy George csakis ilyenkor szokott így kedveskedni neki.

Hajnali kettő tájékán lehetett az idő. Egyikőjükön sem látszódott az álmosság jelei.

Cassie nem nézett Georgera, szüntelenül csak a rózsát vagy a mackós bögrét vizslatta. Annak ellenére, hogy nem figyelt barátjára, érezte magán a súlyos tekintetét.

Az előbbi jókedvük már akkor tovaszállt, mikor beléptek a házba.

Percekig nem szóltak egymáshoz. Csak az óra kattogását, és George mély sóhajait lehetett hallani.

Ebből lett a lánynak elege.

Cassie tette meg az első lépést, egyik kezét vonakodva Georgera tette. Majd a fiú szemeibe nézett. George reménykedve pislogott Cassiere, és rászorított összekulcsolt ujjaikra. Mintha erre a jelre várt volna. Abban a pillanatban már nyitotta is a száját.

- Ne haragudj ránk! Kérlek! Nem bírom elviselni, mikor ilyen vagy...

Cassie szemöldökei az egekbe ugrottak.

- Te nem bírsz elviselni engem? - kérdezte. Ahhoz képest eléggé higgadtan, mert belül viszont újra robbanni készült.

- Bocsánat - sütötte le a szemeit George. - Tudod, hogy nem úgy értettem.

- Lettél volna ma az én helyemben. Kíváncsi lennék, te hogy viselkednél... És ne kérj folyton bocsánatot! - csattant fel Cassie. A türelme megint fogytán volt. - Elfogadom, hogyha azért nem akartatok beavatni semmibe sem, mert nem bíztok meg bennem. De legalább ne néztetek volna levegőnek!

- A nagy szart néztünk levegőnek! - csattant most fel George is. Székével közelebb araszolt az asztalhoz, ezzel együtt jobban rá tudott markolni Cassie apró kezére is. - Ha engednéd, hogy elmondjam akkor talán megértenéd, hogy miről van szó!

Cassie habozva biccentett egyet. Még mindig lett volna mit közölnie barátjával, de úgy döntött, hogy akkor azokat később vágja a fejéhez.

George ezzel belekezdett a mesélésbe. Olyan szinten belelendült a magyarázkodásba, hogy Cassienek el kellett gondolkodnia azon, hogy hallotta e már ennyit beszélni egyszerre legjobb barátját. Elmondta azokat a dolgokat, amikkel Cassie évek óta tisztában volt. Hogy nem hiába zárkóztak be órák hosszat a szobájukba. Folyton fejlesztették mind magukat, mind pedig a találmányaikat. Elmondta, hogy a nyáron sikerült olyan szinten elkapni a megfelelő módszert, hogy emiatt elkezdték komolyabban átgondolni a varázsbazáros álmukat. Kitalálták a jövőbeli boltjuk nevét, megrendelőlapokat és árlistákat gyártottak. Eldöntötték, hogy ha törik, ha szakad, ők akkor is ebbe a vállalkozásba fogják minden tudásukat és erejüket beletenni. Letettek arról, hogy az anyjuk kívánságát teljesítsék. Eszük ágában sem volt a Minisztériumban dolgozni.