Hősakadémia - Társulás

IX. Betekintés

Akár egy zörejektől sercegő rádió, amit be akarnak állítani, úgy kezdett a tömeg váltakozóan vibráló morajlásba. Moona megemelte balját, és Radírfejre nézett. Mellkasától távolságot tartva keresztbe kitartotta azt, akár egy biztonsági övet, a rajta lévő ékszert a férfi felé fordította.
– Aizawa Shouta, hősnevén: Radírfej! Elfogadod-e a döntéshozó szerepét klánunk ifjai fölött? - hallatszott ünnepi méltósággal Manna.
– Elfogadom – válaszolt a megnevezett személy.
– Magor Moona, hetedik tábornok, harcosnevén: Savage! Kész vagy átadni a döntő szó jogát?
– Kész vagyok – szólt a kérdezett fél.
– Nyújtsd előre balod, a szív karját, hogy pecsét kerülhessen az egyezségünkre! – fordult vissza a vezér a férfihoz.
A tanár engedelmeskedett az utasításnak, erre Moona ökölbe szorította fenntartott kezét, majd miután a másikkal megnyomott rajta egy gombot, ekképpen szólt:
– Üzenet. Címzett: a Ténfergők népe – erre minden jelenlévő csuklóján zöld fény gyulladt ki. – A végső szó jogát ezennel átruházom Aizawa Shoutára, hősnevén Radírfejre, a UA tanárára, a Magor klán új otthonának befogadóit képviselőre. Minden olyan kérdésben, ami érint minket a JURTA I. vonzáskörzetében, az ő szava lesz a perdöntő innentől kezdve. Ezennel én, Magor Moona, a hetedik tábornok, Savage, lemondok eme jogomról.
Utolsó szavával a fény színe vörösre váltott, először csak nála, majd rövid késéssel mindenki másnál is. Manna lecsatolta a csuklópántot, és átrakta a hős előre tartott tagjára.
– Most emeld fel úgy balodat, ahogy az imént Moona is tette! – mondta a férfinak, aki erre úgy is tett – Ismételd: Vállamra veszem a feladatot, mit felém nyújtottak, és el nem dobom azt!
– Vállamra veszem a feladatot, mit felém nyújtottak, és el nem dobom azt – mondta vissza a hős, és az összes karkötő ismét zöldre váltott.
Aizawa Shouta leeresztette kezét, majd Moona váratlanul féltérdre ereszkedett, egy finom főhajtás után felnézett az előtte állóra.
– Elfogadunk. Rád hallgatunk – mondta sötét füstbe burkolt méltósággal.
Radírfej leeresztette karját, majd meghajolt, és ennyit mondott:
– Nem okozok csalódást. Minden tudásommal a két közösség összecsiszolódását fogom előremozdítani. Köszönöm a belém vetett bizalmat!

Kiegyenesedett, Moona is talpra állt, Manna pótolta a kis kütyüt egy másikkal, aminek zöld mécsese felcsatolás után azonnal felizzott. Társai felzárkóztak Manna mellé, majd Mana felerősített hangja szólalt meg.
– A szertartásnak, és ezzel a mai programnak is, vége. Köszönjük a megtisztelő figyelmet! Találkozunk holnap, a megbeszéltek szerint. Tanáraik majd tájékoztatják az érdeklődő diákságot – azzal az egész törzs, bal tenyerét mellkasa jobb oldalára fektette, majd finoman bólintva tisztelgett.
Aizawa megfordult, és ráérősen visszaindult osztálya irányába, akik még mindig enyhe hitetlenkedéssel figyelték, mi történik.
– Tanár úr, mégis mi volt ez? – csodálkozott Uraraka.
Közben az évfolyamból többen is szemükben égő kíváncsisággal meredtek Radírfejre.
– Beavatna minket a részletekbe? Érint ez minket valamilyen formában? – tette hozzá Todoroki Shoto.
– Mindent, amit tudnotok kell, időben meg is fogtok – hangzott a tömör válasz.
– Vagy úgy, értjük – mondta kissé megszeppenve Ashido Mina.
– Este, pontban hétkor küldöm el a holnapi tervet mindenkinek, e-mailben. Legyenek kéznél a telefonok! Mindenki mehet a maga útjára a nap hátralévő részében – intézte a teljes osztályhoz az utasítást.
– Értettük! – mondták az 1A-ból többen is, míg a többiek bólogattak.
– Értettük, tanár úr – mondta kötelességtudóan Momo.

– Nem mondod?! – harsant a pálya túloldaláról az egyik Magor hangja. Épp, telefonját a fülére tapasztva, izgatott toporzékolásba kezdett, majd a társai felé fordulva, szinte fejhangon visítani kezdett. – Megjöttek Miáék!
– Komolyan? S jól vannak?! – kérdezte Málna.
– Mimi könnyű gyolcsot kapott, de holnapra le is veheti. Amúgy rendben vannak.
– Mázlista egy bestiák ők – jegyezte meg vidáman Málna, majd ő is csatlakozott a rugózáshoz – Alig várom a beszámolójukat!
Aztán észrevette a feléjük fordult UA-s tekinteteket.
– Holnap találkozunk. Már nagyon várjuk! – integetett nekik karját vidáman feléjük lóbálva Málna. Aztán elindult társaival a többiek után, akik már szállingóztak vissza a hatalmas, utazó jurta irányába.