Hősakadémia - Társulás

XV. fejezet: Ecc-pecc-kimehetsz 3/3

Elszántan menetelt a játékvezetők felé. S bár nem nézett hátra, érezte az izgatott és aggódó tekinteteket is maga körül, ahogy minden szempár reá szegeződött. Megállt előttük, mély levegőt vett és kissé remegő hangon bemutatkozott.
– Midoriya Izuku vagyok, UA 1A osztály, hősnevem: Deku.
– Óóó, látom ma az elsősöknek kedvez a szerencse - mondta szórakozottan Mana, majd hozzátette - Vagy inkább a kezdők bátorsága?
Hmmm. Olyan ismerős ez a fiú, emlékeztet valakire. De mégis kire? - tűnődött el magában Mana.
A vezető futó pillantást vetett másik két társára, akik elkapva a kontaktust, finom rezdüléssel jelezték, hogy ők is ugyanarra gondolnak most épp, mint ő. Nyugtázta végül a dolgot, hogy erre lesz bőven idejük választ kapni, ha beindulnak a hétköznapok. Fel is tette a protokoll szerinti következő kérdést:
– Szeretnéd ellenfeled kilétét, vagy a küzdelem módját a szerencsédre bízni?
– Ne-nem. Tudom már, mit szeretnék. Tessék megmondani kérem, ha vé-véletlenül ki is lett hagyva a kihúzható módok közül a-az egy a kettő/három ellen, attól még választhatom azt?
– Természetesen.
– Ó... Ó, köszönöm. Nos, akkor én... Akkor én két embert szeretnék kihívni pá-párbajra. A-akik a tegnapi bemutatón a Dúvad osztagot egészítették ki, Magor Mayu és Magor Missa.
– Hehehe - heherészett Manana, mikor a két ellenfél megérkezett és megálltak Dekuval szemben. - Mintha egy nemrégiben előkerült testvér lenne - mormogta oda a másik kettőnek, majd hangosan folytatta tovább:
– Micsoda felállás, mintha hármasikrek csatája lenne!
– Igen - vigyorodott el Mayu. - Mintha csak egy szokásos edzés lenne a tesókkal.
– Eh? - szökött ki Midoriyából az értetlenkedés hangja.
Amitől azonnal zavarba is jött és már bocsánatkérésre nyitotta volna száját, de Mayu leintette.
– Semmi gond, hisz nem lehettél biztos abban, miről is van szó. Tudod, nem csak ketten vagyunk, van még három bátyónk. Igazából ötös ikrek vagyunk.
– Tényleg? Ez, elképesztően ritka dolog. S mondd, merőben eltér az ő képességük a tieitektől, vagy van bennük valami közös? Egy időben ébredt fel az erőtök? Van köztetek az a bizonyos ikerkapcsolat, esetleg képesség formájában?

Deku még nagyobb zavarba jött, hogy talán túl tolakodó volt részéről ennyit kérdezni és enyhe, ébredő pánikkal magyarázkodni kezdett.
– Őőő... Bocsánat! Bocsánat! Túl sokat kérdezek. Kicsit elkapott a hév. Tudjátok, nekem hobbim a képességek feljegyzése, amikkel találkozok életem során.... - majd a végét elmormogta a mondatnak.
– Lazíts, haver! - nevetett Missa. - Azt és annyit kérdezel, ha végeztünk, amennyit csak akarsz. Sőt! Még a testünk is megvizsgálhatod, ha szeretnéd.
Erre mindkét fiú barátias grimasszal terpeszbe álltak és kitárták karjaikat, akárcsak Leonardo da Vinci legendás férfi alakja.
– Ah-aaa-áá, arra nem lesz semmi szükség! Csak megfigyelni szoktam. Nem szeretnék illetlen lenni.
A két fiú összenézett, és nem kellett kimondani, mert az arcukra volt írva, hogy egyre gondolnak: „Szendeszűz."
– Jól van. Nyugi. Nyugi, haver - hessegette el a kínos hullámokat, amik szinte arcon vágták az embert, olyan vaskosan áradtak a megilletődött elsősből.
– Majd a harctól ellazul, meglátod - mondta Missa testvérének.
Manna megköszörülte torkát és mind elnémultak.
– Tisztességes küzdelmet várunk tőletek.
– Állj ki és mutasd meg! - harsantak a fiúk.
– Együtt tovább, Plusz Ultra! - viszonozta Deku a harci kilátást.

Amint felhangzott a kondítás, mintha csak annak vibrálása kavarta volna fel a levegőt Missa mellett. A fiú lendületes és laza karlendítések közepette egy egyméteres labdát kezdett formálni levegőből, mire Deku azonnal reagált is.
Meg kell akadályoznom, hogy befejezze. Át kell vennem a kezdeményezést - gondolta magában Izuku és karját kitámasztva felé küldött egy One for All erejével megspékelt pöccintést.
A támadás telibe találta a gömböt. Azonban ahelyett, hogy szertefoszlott volna, az hirtelen átfordult egy örvénybe, majd egy rövid centrifugális mozdulattal körbefuttatta és visszalőtte gazdájára az erőnyalábot. Félreugorva látta a hős, hogy ezzel egyidőben ellenfele megformálta a valódi golyóbist, majd rápattanva megindul felé.
Máris élnek ezzel a trükkel. Ez azonnal feltűnt, hogy szeretnek megtévesztéseket alkalmazni. Résen kell lennem - futott át az elsős agyán, aztán balját megmozdította. - Még szerencse, hogy készültem erre és mindkét kezembe elkezdtem erőt koncentrálni.
– Missa! Ismét támad! - kiáltott Mayu, mialatt Midoriya ellenfelére szegezte másik karját, és lőtt, így testvére hajszál híján, de időben eltérítette.
Viszont ezzel a lövéssel visszasorolásra kényszerítette a fiút testvére mellé, aki eddig meglepően passzívan viselkedett.
Tudta előre? De mégis honnan és hogyan? Minél előbb rá kell jönnöm! Viszont...
Ekkor azonban egy hangos robajjal érkező örvényoszlop jelent meg előtte, s éppen hogy súrolta őt, eltépve felsője oldalát.
...addig se állhatok le. Hiába vertem vissza, mert ha hezitálok, nekem annyi.